Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - KRESALEK GÁBOR-ZEKE GYULA A Japán (Interjú Kraszner Menyhért idősebb lányával)

másrészt az emberek inkább kifelé akartak nézni, figyelni az utcát, az életet. A páholyok előtt az L alakú helyiségben két-három sorban négyzet alakú márványasztalok álltak. Lehet, hogy négy sor is volt, de nem hiszem, mert akkor a pincérek nem tudtak volna közlekedni. Az L hosszabbik szárának a végén volt a hideg-meleg konyha, a kiszolgáló pult, a WC és a telefonfülkék. A konyha olyan amerikai konyha volt, nem választotta el fal a kávéháztól. Itt hátul volt a kis irodánk, ahol a könyvelőnk is dolgozott. A WC és a telefonok között kis lépcső vitt föl a galériára. Ott egy külön kártyaszoba és a személyzeti öltöző volt. A vendégtérben fapadló, a konyhában kő volt, nyilván a tisztántartás végett. Az Andrássy útra és a Liszt térre nagy ablaktáblák néztek, közülük csak azok voltak nyithatóak, amelyeket tavasztól őszig ajtóként is használtak. A nagy ablakokon függönyök nem voltak, hogy aki bent van, kilásson, aki kint van, belásson. A ruhatáron télen egy nagy bordó posztófüggöny volt, védeni kellett a ruhatárost a hidegtől. Saját kazánunk volt lenn a házban, és az fűtötte az egész helyiséget. Biztos volt fűtő, mert a pincér nem fűt! Nem mert úr, hiszen nem voltak ők annyira urak, a főpincérek voltak azok, de a fűtéshez akkor is érteni kellett. A fűtőt én soha nem láttam, valahol az alvilágban lakhatott, mondjuk az én felvilágomhoz képest, ott a Hádesz környékén. Fogalmam nincs, de ez soha nem is merült föl, meleg volt, és el volt intézve. Pincérek Volt két főpincérünk, illetve gondolom, az egyik volt a főbb főpincér talán, és az egyik a nappali volt, a másik az esti. Volt itt egészidős pincér is, a Jani bácsi, aki már, hát, nem totyogott, de azért nagyon idős volt, egész életét ebben a szakmában töltötte, és itt dolgozott. Valószínűleg át is vehettük mi ezeket az embereket, és nem újakkal kezdtünk. Volt reggeli pincér, és hát délután lelépett, vagy este hatkor, este nyolckor, fogalmam sincs, és jött a másik. Hogyha aztán ők cserélődtek, az szerintem a borravaló miatt volt, mert nyilvánvaló, hogy este, éjjel sokkal inkább lehetett borravalót kapni. Az éjjeli vendég bohémabb volt, könynyebben bánt a pénzzel, az könnnyebben adott borravalót egy nagy fogyasztás után. A borravaló a pincéré volt, ővele a főpincér számolt el. Nyilván azért, mert jól szolgált ki, vagy udvarias, kedves volt.