Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - WILHELM DROSTE Kávéház az Osztrák-Magyar Monarchiában

- A jeges kávé (Eiskaffee) alapja a jó vaníliafagylalt, amit jéghideg, erős feketével öntenek le és tejszínhabbal koronáznak meg. Ezek talán a legfontosabb fajták. Sok kávéház még ennél is messze gazdagabb kínálattal rendelkezik, például szerepelhet az árlapon igazi török kávé sok cukorral, amit vörösréz edényben többször kell felforralni, espresso és cappuccino, hogy az olaszoknak ne kelljen északtiroli ízkísérletezésbe kezdeniük, és filterkávé az északi Flensburgból érkező kedves vendég számára. Kategorikusan osztrák viszont a celebrálás. Egy kávé sem indulhat útjára a kis, legtöbbször négyszögletű tálca nélkül, egy sem a kis pohár víz nélkül. Ez utóbbi jelentősége valószínűleg örökké vitatott marad. Bizonyos, hogy ez a kis pohár nyugvóhelyül szolgál a kávéskanál számára, mert felszolgáláskor ott fekszik a pohár peremén. Ajánlatos-e még a kávé előtt meginni a vizet, felkészítve ezzel a nyelvet és a gyomrot a nagy eseményre, vagy utána, az elfogyasztott kávé könnyebb emészthetősége érdekében? Vagy a víz csak optikai legitimációt nyújt a vendégnek, aki reggel megivott egy kávét, hogy azután teljes lelki nyugalommal üldögélhessen estig az asztalnál, és ingyen ihassa a mindig újra teletöltött pohárkából a vizet, anélkül, hogy akár csak utalásokkal is felszólítsák, rendeljen végre megint valamit? Ez már a vizespohárka titka marad - az idők végezetéig. Mindenesetre csalhatatlan jelképe a bécsi kávéházak világának. Mint a kis vizespohárban, ugyanúgy bízhatunk abban, hogy a bécsi kávéházban férfiak szolgálnak fel. A 19. században még az egész intézmény csak a férfiak territóriuma volt, ha mégis betévedt egy nő, ezzel feltétlenül romlott a jóhíre. De az új évszázadban megnyíltak a kapuk. A cukrászdákban és kerthelyiségekben már régóta próbálták bevenni a nők a férfiak kávéerődítményeit, és ezek a támadások később eredményesen terjedtek át a kávéházakra is. Az erotika már nem szorult ki az ablakülésekre. A szinte feudális hatásköri hierarchiában dolgozó pincérek hada is a régi, monarchikus Ausztriát tükrözi vissza. Mint a magas, tágas, gyakran pompásan berendezett termek is, melyekkel keletkezésük idején nyilvánvalóan megpróbálták építészetileg a nemesség és a magas rangú katonaság klubjait és kaszinóit csillogásukban és nagyvonalúságukban utánozni, talán túl is szárnyalni. Gyakran váltak aztán épp a kávéházak a jobb körök, nagyravágyó rétegek, a nemesség, a katonaság és a különböző polgári csoportosulások találkozóhelyévé. De lényegében megfordult itt a gazdag bankártól kezdve valamelyik vidéki szocialista újság teljesen elszegényedett szerkesztőjéig, a bírótól a notórius hazudozóig és házasságszédelgőig mindenki. A Monarchiában a kávéház nagyon jó eszköz volt ahhoz, hogy a lehető legkülönbözőbb csoportok barátságos kapcsolatot teremtsenek egymással. Ha Vorarlbergből egy tisztet például Brodyba helyeztek, a keleti Galíciába, úgy a kávéház néhány négyzetméternyi területe számára rendkívül fontossá vált, a barátságosság meghitt és ezáltal bátorító végvárává. Itt óvatosan megkísérelhette hozzákötni élete szálait egy tájhoz, melynek nyelvét nem ismerte. Itt elolvashatta a német nyelvű újságokat, talán