Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - KRESALEK GÁBOR-ZEKE GYULA A Japán (Interjú Kraszner Menyhért idősebb lányával)

kettőkor kellett zárnunk, nemcsak nekünk, mindenkinek. Később már éjfélkor volt záróra. A tavaszi-nyári hónapokban, amikor nyitva volt a terasz, annak a nyitvatartási ideje ugyanaz volt, mint a benti térnek. Beszerzés A bevásárlást a nagymama intézte. Össze volt állítva - gondolom, már éjjel a séffel megcsinálták, mert az reggel nem jött be -, hogy mit akarnak másnap főzni, milyen nyersanyagok kellenek. Egy részét hozták a halasok és a húsosok. Ha valami nem tetszett neki, azt a nagymama visszaküldte, olyan nem volt, hogy amit kihoztak, azt el is kell használni. Tudták, ha valamit kétszer visszaküld, harmadszor nem náluk fog rendelni. Erdekük volt, hogy minőségi árut adjanak. Zöldségeket meg friss árukat ő ment el vásárolni. Valakit vitt magával, voltak ezek a hosszú halas cekkerek, fonottak, azzal jártak a Klauzál térre. Én nem szerettem a Klauzál teret, de egyszer-kétszer nyáron mint gyerek elkísértem őt, és tudom, hogy ott megvolt a libása meg a zöldségese, és ő válogatta ki, amit jónak talált. Hát, az általában meg kellett hogy feleljen a séfünk igényeinek. A húsárut és a halat betárazták a négyrészes nagy amerikánerbe. Egyébként a hűtőszobát szokták amerikánernek hívni, de a miénk is meghaladta a normális jégszekrény méretét. Családi páholy Délelőttönként nagymama beült a családi páholyba, mert hát, ugye, jöttek a vendégek, és beszélgetni kellett velük, vagy odaültek hozzánk, vagy mi adtuk át a helyünket. Családias, nem bizalmaskodó, baráti volt a hangulat. Nagyon sok vendéggel voltak jó viszonyban, volt, akikkel együtt römiztek, nem emlékszem rá, hogy a családom mást játszott volna. Szokott partnerek voltak, akikkel hol a mama, hol a nagymama, hol a papám, de az ritkábban, leült kártyázni. Úgy volt, hogy a papám mindig rendszeresen végigment az üzleten, köszönt is a vendégeknek, és szóba elegyedett velük. Az volt a két jelszó, hogy a vendég az első, és hogy a vendégnek mindig igaza van. Ehhez tartotta magát a család is, az alkalmazottak is, ezt tudomásul kellett venni, mert csak így lehetett reuzálni és megtartani a vendégkört. Az nagyon ritka volt, hogy megsértődött egy vendég, kimaradt, és nem jött vissza, nem is nagyon emlékszem ilyesmire.