Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SÁROSSI BOGÁTA A Central kávéház tükörcserepei

néhány évvel később a modern igényeknek megfelelően át nem alakították. Átalakítások És ebben az időszakban egyre több kávéházban került sor átalakításokra. Zuboly, a városban zajló változások lelkiismeretes krónikása a következőképpen számol be a folyamatról: „Az utolsó öt év alatt kezdték rohamosan felhajtani a háztulajdonosok a kávéházak bérét a történeti belvárosban és az igazi belvárosban. Úgy látszik a laikus előtt, hogy a bérösszegekben az egyes kávéházak között aránytalanságok vannak, de ez csak a látszaton alapul, mert a bér kisebb vagy nagyobb voltát az is meghatározza, hogy a kávéházi berendezések újabban vagy régebben kinek a költségére történtek." Megtudhatjuk az újságcikkből, hogy az Abbázia évi bére 45.000 koronáról 70.000-re szökött fel, hogy a NewYork évi bére 42.000 korona, a Centrale 20.000 korona volt. Tizennégy kávéház bére mozgott húsz- és harmincezer, kilencé tíz- és húszezer korona között. A bérleti díjak emelkedésének egyik jelentős okát Zuboly abban látja, hogy „...a budapesti kávéházak egymásután kezdték régi öltözetüket felcserélni. Az 1880-as és 90-es évekből való bútorzatot, asztalokat, székeket, tükröket sorra eltávolították, s helyükre párnázott padok, fotelok, függönyök, új formájú márványasztalok, új biliárdok, s oltárszerű építésű kusza emelvények kerültek, melyek oly rohamosan divattá váltak, hogy nemcsak az új kávéházakat rendez8. Babits Mihály: Halálfiai. Bp., 1984. (1927) 374. p. ték be ebben a modorban, hanem a régieket is ezek szerint átalakították. Kéj-gyönyör-márvány-tükör és villanyfény paradicsomi káprázata szédíti el azóta a kávézó pesti vendéget, melynek kegyeiért öles tükrökkel, villanycsillárokkal, perzsa szőnyegekkel, s minden szatrapai kényelmet ígérő fényűzésekkel udvarol a pesti kávéház intendatúrája." 50-60 fillérért a pesti világváros szegénylegényei és kispolgárai mindezt naponként megkaphatták. A Central egy kis ideig még tartja magát a modernizációval szemben, de 1915-ban Mészáros Győző is nekikezd az átalakítási munkálatoknak. A Pesti Hírlap beszámolója: „A Belváros egyik legrégibb és legelőkelőbb kávéházát, a Centrait ma reggel bezárták. Közel negyven évi fennállása óta ma történt meg először, hogy megfordították a kulcsot az ajtók zárjaiban s az éjjelnappal állandóan nyitva levő kávéházat egy időre beszüntették. Hogy miért kellett így lennie, arra érdekes felvilágosítást ad a kávéház tulajdonosa, Mészáros Győző... »Budapesten a kávéházi konkurencia 8-10 év óta a régi szolid kávéházakat egymás után kiirtotta. Divatba jöttek a márvány burkolatú, pazar díszű, amerikai eleganciájú kávéházak, melyek először a körutakon rendezkedtek be. Később aztán a belvárosi üzletekre is rákényszerítették az újításokat. Mi már tavaly meg akartuk ezt tenni, de elálltunk szándékunktól, mert mint a lapok megírták, törzsvendégeink nagy része kijelentette, hogy kimarad, ha a kávéház megszokott rendjében változások ?. Zuboly (Bányai Elemér): Budapesti kávéházak I. Magyar Nemzet, 1911. december 3.