Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SÁROSSI BOGÁTA A Central kávéház tükörcserepei

lesznek. Az átalakításokat tovább azonban nem lehetett halogatni, pláne, miután a belvárosban mi maradtunk utoljára, akik a régi patriarchális stílus mellett kitartottunk. « A régi Central mostani bezárásával a pesti életnek érdekes történelmi múltú tarsasintezmenye szűnik meg. Az első világháború után Az első világháborúban Mészáros Győző és Bányai Elemér is szolgált. 1915. április 2-án, harminchét évesen az erdélyi Kárpátokban Bányai Elemér, tartalékos századparancsnok elesett. Mészáros Győző még ebben az évben emléktáblát állított neki. A dombormű Magyarzsákody Csiszér János szobrászművész munkája, a táblát Ady Endre - Zuboly barátja - sorai díszítették: „Zuboly, nézz bennünket! Te szabad hajdúságod S halálos nagypénteked El tovább és lüktet Ereinkben, valónkban S mikép te mondtad: Jól van. " Újra a központban 1920-ban a Nyugat visszatér a ( Centrálba. Nagyon sok visszaemlékezés született erről a korszakról. Bohuniczky Szefi így idézi fel az akkori atmoszférát: „Közelében volt a Belvárosi kávéház, de a két hely élete és látogatói úgy viszonyultak egymáshoz, mint egy porosz város és Nápoly tája. A Belvárosiba pénz-szagot hoztak, a Centrálío A Centrait bezárták. Pesti Hírlop, 1913. Junius 6. H Bohuniczky Szefi: Az elfelejtett Central kávéház. ba szellemi kíváncsiságot. így lett az egyik parádés, a másik szerény és nagyvonalú. A Central mindennapi beszélgetést és olvasást szolgált, s amint elhelyezkedtünk füstös melegében, már egy nagy család gyermekei voltunk. Hála ezért két derék főurunknak is: Ernő bácsinak és Gusztinak! így hívták két kedves, mindig készséges és a vendégek ügyes-bajos dolgait szeretettel figyelő pincérünket. Ernő bácsi annyit állt az írók asztala mögött, hogy az idegen törzstagnak gondolhatta. És Gusztival együtt hozzájárultak, hogy aki egyszer belekóstolt a Central uzsonnakávéjába, ne kívánkozzék máshová. " Bohuniczky Szefit Szabó Dezső szoktatta a Centrálba, az író, aki lenézte a nyugatosokat, s szinte mindenkit lenézett. Rendkívül furcsa, egyéni eszmevilágát egy politikai irányzattal sem tudta összeegyeztetni, így lassan egészen magára maradt, s később a Centrálból emigrált a Philadelphiába. Segítség! című regényében rajzolta meg Ernő pincér alakját: „Ernő, az öreg főpincér az igézett alvó biztonságával jár a vendégek között. Ötven év óta teszi ezt, ötven év óta a Központi Kávéház a világ számára. Itt volt pikkoló, itt volt pincér és harminc év óta itt szedi a pénzt. Már régóta csak megszokott teendőit látja a sok furcsaságú világból. A vendégeket is inkább a fo12 gyasztásukról és nem az arcukról ismeri." Maga Szabó Dezső persze nagyon jól vélte ismerni a vendégeket, kívülről, belülről. Soha nem szalasztotta el, hogy megjegyzést tegyen a költőkre, írókra, kik a Nyugat vagy a Független Szemle asztalánál Vigília, 1959 augusztus 12 Szabó Dezső: Segítség! Bp., 1925.1. 4-5. p.