Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - WILHELM DROSTE Kávéház az Osztrák-Magyar Monarchiában

polgárság törekedett eufóriás féktelenséggel a középkor homályos gondolatait a sugárzó értelem segítségével végképp kisöpörni a világból. A belső termek berendezésekor is a lehető legteljesebb áttekinthetőség elve érvényesül tehát. Itt nincsenek boxok vagy fülkék, melyekben el lehetne bújni, vannak viszont kanapék által kialakított páholyok a falak mentén, melyekben a vendég nyilvánosan elkülönülhet, anélkül, hogy ezzel kirekesztené magát. Sokkal több mint véletlen, hogy a kávé európai elterjedésével egyidejűleg a világítás, az írás és a hírek sokszorosításának technikája forradalmi fejlődésnek indult. Mint három, mindenütt jelenlévő testvér, a kávé, a fény és a sajtó nemcsak a városok képét változtatta meg, hanem az együttlét új formáit, a társadalom új kvalitását teremtette meg. A biedermeier korában Berlinben voltak olyan vendéglők, ahol a kávé ára megegyezett egy extra gyertya árával. Akkoriban gyakran rendeltek a vendégek újabb és újabb gyertyákat, hogy a rendelkezésre álló újságok tömegét sértetlen szemmel olvashassák. Az európai kávéház úttörőségének idején az újságokat ott nemcsak olvasták, hanem írták, szerkesztették és összeállítoták. Angliában ezáltal a felvilágosult gondolkodásnak kiemelkedően jelentőségteljes irányzatai alakulhattak ki. Szinte természetes, hogy egy olyan hely, ahol az összegyűjtött újságok által koncentrálódtak a hírek és új gondolatok, végül maga vált az új írás és gondolkodás csírasejtjévé. Az újdonságokat nemcsak paszszívan befogadták, sokkal inkább arra törekedtek, hogy az új dolgokat már felbukkanásuk pillanatában vita tárgyává tegyék. Itt szerencsésen egymásra találhattak barátok és ellenségek, és vitatva vagy helyeselve egymás nézeteit új igazságokat kerestek, melyek még nem álltak az újságokban. Angliában ez olyan komolysággal zajlott, hogy tudós kávéházak alakultak, melyekben mélyebb gondolatok születtek és hitelesebb viták zajlottak, mint az egyetemeken. Ezek persze később, minden kvalitásukkal együtt, klubszerűén elzárkóztak a nyilvánosságtól, és a tudományosságból az unalomba hanyatlottak. Bécs egyáltalán nem volt éllovasa annak az európai mozgalomnak, mely a sajtót és a kávéházat szerette volna egyesíteni. Inkább véletlenül és kelletlenül vált a Monarchia a 18. század hatvanas éveiben egy nagyon érdekes újság színhelyévé. Az 1714 óta elcsatolt Lombardiában tíznaponta megjelent egy olasz nyelvű újság IL (^AFFE címmel, ami jelentheti magyarul az italt, de a házat is, ahol fogyasztják. A lap témaválasztásában egyetemességre törekedett, s kritikai magatartásában messze bátrabb volt, mint az akkoriban megjelenő számtalan német nyelvű orgánum. Jellemző, hogy az újságot nem Bécsben vagy Innsbruckban fordították németre, hanem Zürichben. ( ]sak 1800 táján kezd Bécs is híressé válni arról, hogy olyan kávéházakkal rendelkezik, melyek számos újságot és folyóiratot bocsátanak a vendégek rendelkezésére, és azután még további száz évbe telik, míg a város néhány kávéházában irodalmi körök alakulnak, melyek az 1900 körüli német irodalom képét nemcsak lényegesen befolyásolták, de szinte kizárólag maguk alkották. Bécs ereje nem a gyorsaságban