Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - WILHELM DROSTE Kávéház az Osztrák-Magyar Monarchiában

rejlik. Épp ellenkezőleg. A lassúság ebben a városban egészen szokatlan védelmet élvez. Kitartóan és gondosan ápolják. A kávéház szintén a lassúság és a türelem intézménye. Ezért nem tudták a tőke izgatott, teljesítménycentrikus nagyvárosaiban (például Londonban, Amszterdamban, Hamburgban) hosszú távon fenntartani magukat a nyugodt, lassú kávéházak. Kiszorították őket, mer'; a „drága idő" morálját kigúnyolták, mert a polgári gazdálkodás időbeosztásos rendszerének ellenszegültek. Amit a kapitalizmus szigorú fegyelme értékként kezelt, nem volt szabad a kávéházakban elpazarolni. A világon sehol máshol nem tudták a kávéházat jobban megóvni ettől a teljesítményhisztériától, mint Bécsben. De Bécsnek ez a meglepően különleges státusza valószínűleg még közelebbi magyarázatra szorul. Eddig sok szó esett arról, milyen úttörő módon változtatta meg a kávé és a köré sűrűsödő kultúra Európát. És most éppen Bécs, a lassú, óvatos, visszahúzódó, sőt maradi város lenne ennek a felforgató italnak és a körülötte nyüzsgő kiszámíthatatlan társas életnek az őrangyala?! Itt visszatér az a korábban már megfogalmazódott gondolat, hogy a kávéház a legkülönbözőbb elemek kondenzátuma, olyan elemeké, melyek első látásra összeegyeztethetetlenek, annyira idegenek egymástól. Az idegen dolgok egymással való elvegyítése viszont, ha az idő nem játszik szerepet, jellemzően osztrák és vitathatatlanul Habsburg erény is. Az idegen dolgokat türelmesen alakítgatják saját igényeik szerint, míg egy olyan jó minőségű keverék keletkezik, amely alkalmas rá, hogy saját, mindig megfiatalodó identitásukba beolvasszák. így nyerte el Bécsben a kávéház legtisztább körvonalait, legkompromisszummentesebb karakterét. Tulajdonképpen sok minden szól amellett, hogy a kávéház fogalmát kizárólag erre a bécsi típusra alkalmazzuk, és a többi változatot kávézónak nevezzük. Már a kávébab előkészítésében, a kávéfajták keverésében, a pörkölés fokában minőségbe csapott át a diplomatikus egyensúlyra való törekvés. A feketekávé Bécsben nem olyan erős, mint a török, egy kicsit világosabb és hosszabb, mint az olasz espresso, de erősebb és zamatosabb, mint az összes felvizezett észak-európai és tengerentúli kávéfajta. Ez a kávé, a kis fekete az alapja a többi változatnak, melyek egy bécsi kávéházban olyan magától értődőén szerepelnek a kínálatban, hogy ha valaki „Egy kávét!" rendel, olyan feltűnést kelt, mint egy analfabéta az írástudók között. A széles kínálat legfontosabb elemei a következők: - A nagy fekete (Großer Schwarzer) a már említett kis fekete (Kleiner Schwarzer) duplája. A kicsit egy eszpresszó-csészében szervírozzák, a nagyot egy nagyobbacskában, ez viszont csak félig van töltve, hogy a kávé megtartsa koncentrált erősségét és ne fúljon vízbe. A csészék vastag falú porcelánból készültek, s a kávégépen melegszenek, mert a kávé forró kell hogy legyen, mindenképpen forró. - Aki azt szeretné, hogy csészéjét teletöltsék, annak egy hosszú kávét (Verlängerter) kell kérnie. Ez egy kis fekete, amit „hosszú 1ère" eresztenek, hogy a csésze tele legyen. Ez a kávé még mindig erősebb, mint egy német vagy amerikai, frissebb és