Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
NŐK A KÁVÉHÁZBAN - FORRAI JUDIT Kávéházak és kéjnők
sen polgári gesztus, a megelőző szabályozások mindig részlegesek, és a spontán kialakult formák keretek közé szorítását célozzák. A jelzett időig a prostituáltak fő működési területei Magyarországon a kocsmák voltak, ahol két főben limitálták (1817) az ott tartható lányok számát 1 . Az ún. kávémérő helyek több helyiségből álló üzletek voltak, ahol az elsőben nagy lenzsákokban árulták a zöld babkávét, sőt megkóstolni és inni Is lehetett az ott elkészített forró törökös kávéból. Valamennyire ezek voltak a későbbi kávéházak ősei. A hátsó vagy felső traktusban a tulajdonos által foglalkoztatott két-három prostituált a vendégek szórakoztatását biztosította, és egyidejűleg a tulajdonos forgalmát növelte. A bordélyházak ősei viszont az ún. kéjnőtanyák voltak: 2-4 kéjhölgy együtt bérelt egy lakást, ahol vendégeiket fogadhatták. Az 1867-es szabályrendelet egyértelműen körülhatárolja a bejelentett és bordélyházhoz kötött prostitúció működési területét, a szereplők pontos hatáskörét, jogát és árát. A város érdeke volt, hogy az addig „vad" prostitúciót visszaszorítsa, egészségügyi intézkedéseket tegyen a városi polgárok érdekének védelmében, rendszeres adót vessen ki, s rendfenntartó feladatát ellássa. Ezért kívánták a kéjelgést a bordély falai közé szorítani. A bordélyházi szabályrendeletben rendkívül figyelemreméltó az a pont, hogy a í. Ünzbauer Xaver Ferenc: Codex sanitario-medicinalis Hungáriáé. Budae, 1861. 2051. pont. házban hangos zene nem szólhatott, szeszes italt nem lehetett felszolgálni, az utcai ablakot lefüggönyözve kellett tartani (1517. §). Azaz: a bordélyházat markánsan el akarták választani a szórakoztatóipar és vendéglátóipar egyéb intézményeitől. Ez a szeparációs elképzelés volt hivatott megakadályozni a legális, engedélyhez kötött prostitúció és a félprostitúció, az alkalmi vagy a rejtett kéjelgés (pl. felszolgálónők, pincérek stb.) összemosódását. A rohamosan fejlődő világvárosban azonban nemcsak a bejelentett, harcával rendelkező bordélyházi nők működtek a szex- és a szórakoztatóiparban, de a kávéházak is közkedvelt helyeivé váltak a „húspiaci" üzlet megkötésének. Természetesen szabott ára volt mindennek, nemcsak a nőknek, hanem a rájuk épülő kávéházi engedélyeknek is. A bordélyház működéséhez 1000-5000 forintot, az éjjeli tánclokáléhoz 1000 forintot kellett fizetni, a női személyzetű éjjeli kávéházak engedélyét pedig 500 Ft-ért lehetett hivatalosan megkapni. A vállalkozók fizettek, mert az „üzlet" nyereséges volt. 1884-ben az addigi kéjelgésügy hiányosságait, a felmerülő új problémák megoldását kívánták korrigálni egy újabb rendeletben . Ez a rendeletmódosítás egy korszakot zárt le, a budapesti prostitúció kezdeti, ún. „céhes" szakaszát. Először rögzítette hivatalosan az ún. vegyes rendszert, vagyis elismerte a magánkéjnőket, akik a bordélyon kívül végzik munkájukat. Az ő működésüket is engedélyezte, illetve szabályozta. A 2. Szabályok a kéjelgés- bordelbázak és kéjhölgyekről. Pest, 1867.17. p. 3. Szabályrendelet a bordélyügyről. Budapest, 1885.16. p.
