Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
NŐK A KÁVÉHÁZBAN - NAGY BEÁTA Nők a kávésok és a kávéházi alkalmazottak között
csökkent a vizsgált időszak alatt, a korabeli adatforrások arról tanúskodnak, hogy némileg nőtt a nők jelenléte a tulajdonosok csoportján belül. Miként a törvények kapcsán már említésre került, a női iparosok elsősorban a kávéház örököseiként jöhettek számításba, önálló kávéház alapítására alig lett volna lehetőségük. Az 1914-es kávésipari névsor alapján az akkor Budapesten működő összesen 304 kávéházból 17 volt nők kezében (6%). Egy másik adatforrás az 1922-es esztendőt örökítette meg. Itt a felsorolt 223 kávéházból 30 esetében jeleztek női bérlőt vagy tulajdonost. 5 Ezzel szemben 192736 ben a 189 kávéházból 24 élén állt nő. Az utolsó két időpontban tehát már 13%-os volt a nők jelenléte a kávésok között. A névsorok elemzése azonban azt is jelzi, hogy többnyire özvegyekről volt szó, akiket az Ipartörvény kötelezett arra, hogy özvegyi mivoltukat a kávéház cégtábláján is feltüntessék. így például évtizedeken keresztül özvegy Heszmann Károlyné kezén volt a Margitpark kávéház, amely a Margit körút 1. szám alatt volt található. Még az előzőeknél is nagyobb részesedést mutat az 1925-ös esztendőre egy statisztikai adatforrás. Önálló iparosok a kávésiparban, 1925 nő férfi 100 férfire jutó nő kávéházi ipar 75 127 60 kávémérő 270 235 115 (Forrás: Illyefalvi Lajos: A kenyérkereső nő Budapesten. Bp. Szfőv. Stat. Hiv., 1930. 156. p.) Az adatok felhívják a figyelmet arra a kevéssé ismert jelenségre, hogy a kávésiparon belül valójában nem a kávéház, hanem a kávémérés volt az a hely, ahol a nők jelentős arányban képviseltették magukat, és így fontos gazdasági szerepet játszhattak. Ezt támasztják alá a Budapesti Kávémérők 37 és Kifőzök Ipartestületének névsorai is. A kávésiparban (azaz a kávéházakban és kávémérésekben együttesen) önállóként dolgozó férfiak és nők egymáshoz viszonyított aránya a vizsgált korszakban mindvégig hasonló volt. A táblázat egyszersmind mutatja a kávésipar húszas évekig tartó fellendülését, majd a kávésok számában bekövetkezett meredek csökkenést. Ónállók a kávéházakban és kávémérésekben férfi nő 100 férfire jutó nő 1900 443 456 103 1910 526 495 94 1920 578 561 97 1930 230 272 118 (Forrás: Illyefalvy I. Lajos: A Főváros polgári népességének szociális és gazdasági viszonyai. Bp. Szfőv. Stat. Hiv., 1935. 10. p.) A Központi Statisztikai Hivatal 1937-es esztendőre vonatkozó adatfelvétele azokról az egyénekről, akikre vagyon- és jövedelemadót róttak ki, ugyancsak a kávés34 Magyarországi szállodák, vendéglők és kávéházak címtára, 1914. 27-35. p. 35. Magyar Kávésok Évkönyve, 1922. 47-57. p. 36. Magyar Kávésipari Évkönyv, 1927. 20-45. p. 37 Prohászka János: Nyolcvan esztendő 1862-1942. Budapest, 1942.
