Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - NAGY BEÁTA Nők a kávésok és a kávéházi alkalmazottak között

iparban ténykedőkkel kapcsolatos fenti állításokat támasztotta alá. A kávékimérések a kávéházaknál szélesebb lehetőségeket nyújtottak a nők számára. Megállapítható továbbá, hogy a kávéházat vezetők között nagyobb arányban voltak izraelita vallásúak, míg a kávémérésekben kiegyenlítettebb a felekezetek szerinti megoszlás. Vagyonadót fizető egyének száma a kávésiparban dolgozó önállók körében hitfclckczet kávéházak ebből nő kávemérők ebből nő róm. kat. 15 15 10 evangélikus 1 4 1 református 1 5 3 izraelita 37 3 25 6 összesen 54 3 49 20 (Forrás: Illyefalvy I. Lajos: Vagyonadóval megrótt egyének száma és vagyona a székesfővárosban. Bp. Szfőv. Stat. Hiv., 1937. 2.; 9. p.) III. Következtetések A nők kávéházi foglalkoztatásának 1907-ig tartó részleges korlátozása után fokozatos térnyerésüket figyelhettük meg a kávésiparban. Ehhez a nők számára kedvező tendencia kifejlődéséhez nagymértékben hozzájárult egyfelől a női kereső tevékenység általános kiterjedése, másrészt az első világháború, mivel ennek következtében a gazdasági élet minden területén megnőtt a női munkaerő iránti kereslet. A nők átmeneti, viszonylag szabad alkalmazásának végét az 1930-as rendelet jelentette. Ekkor életkori korlátozást vezettek be a nőkre nézve, amely a két legnagyobb szakértelmet követelő, ugyanakkor presztízst és a szakmában jelentősebb jövedelmet biztosító foglalkozási csoportban, a felírónők és a pincérek sorában csökkentette számottevően részvételi esélyeiket. A 24 esztendő ugyanis, amelyet a minimálisan szükséges életkorként meghatároztak, már önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy a foglalkoztatott nők számát leszállítsa. A rendelet bevezetésének indoka az volt, hogy segítségével gátat szabjanak a terjedő kávéházi prostitúciónak. A kávésiparra vonatkozó adatok jelzik azt a tendenciát, miszerint a kávéházaknak a huszadik század első évtizedeiben megfigyelhető számbeli növekedését a harmincas években már jelentős mértékű csökkenés követte. Ezzel párhuzamosan, a férfiakénál nagyobb arányban esett vissza a női munkaerő alkalmazása. A nők nagy csoportjai szorultak ki a kávéházi tisztviselői pozíciókból. A női kávésok és a kávésiparban foglalkoztatott nők teljesítményének alulértékelése része volt csupán a nők és a női szerepek általános társadalmi alulértékelésének. Megállapítható mindamellett, hogy úgy az önálló vállalkozásban, mint a szakképzett munkaerő piacán a kávésipar a nők társadalmi felzárkózásának egyik kitüntetett területe volt a modern kori magyar történelemben.