Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
NŐK A KÁVÉHÁZBAN - NAGY BEÁTA Nők a kávésok és a kávéházi alkalmazottak között
kek, fiatalkorúak és nők védelméről"), majd az ezt követő 1930-as rendeletek végül ennél szigorúbb életkori korlátozást vezettek be a kávéházakban alkalmazható nőkre vonatkozóan. „Kávéházakban, kávémérésekben... a vendégek kiszolgálására és a felírónői teendők végzésére huszonnegyedik életevüket be nem töltött nőket alkalmaz21 ni tilos." (Kiemelés tőlem - N. B.) Ugyanakkor tényleges pozitív szociálpolitikai hatásokkal járhatott az az 1930-as rendelet, melynek értelmében a szülést követő hat hét alatt a nőket tilos volt foglalkoztatni, illetve nem lehetett felmondani a nőnek a szülést megelőző és követő hat hét alatt. Emellett kötelezték a munkaadót a „szoptatási szünet" megadására, hogy a női alkalmazottak elláthassák gyermekeiket. 22 A fentebb említett 1930. évi rendelet szigorát némiképpen enyhítette egy 1933as rendelkezés, amely leszállította a női alkalmazottak korhatárát 20 évre. „Vendéglőkben, kávéházakban, kávémérésekben, tej ivócsarnokokban és cukrászdákban a vendégek kiszolgálására és felírónői teendők végzésére huszadik életévüket még 23 be nem töltött nőket alkalmazni tilos." 2. A kávéházi alkalmazottak A társadalmi és politikai környezet folyamatos változásának eredményeként a szakmai fórumok is sűrűbben foglalkoztak 2i. 155.102/1930. sz. K. M. rendelet. Nők alkalmazásának korlátozása fogadókban, kávéházakban, stb. Magyarországi Rendeletek Tára, 1931.223-226. p. 22.150.443/1930. sz. K. M. rendelet. Magyarországi Rendeletek Tára, 1931.204-221. p. 23.6.991 /1933. sz. K. M. rendelet. Magyarországi Rendeletek a nők kávéházi alkalmazásának lehetőségeivel. A rendelkezésre álló források alapos betekintést nyújtanak a kávéházi alkalmazottak foglalkozási, kereseti viszonyaiba. A statisztikai gyakorlat és a szakma egyaránt több csoportját különböztette meg a kávéházi alkalmazottaknak. A kategorizálás alapját az képezte, hogy milyen munkát és milyen szakképzettséggel végeztek. A négy fő csoport a következő volt. 24 a/ A kávéházi munka leglátványosabb, legmagasabb szintű és - mint a későbbiekben látni fogjuk - legjobban fizetett részét a vendégek közvetlen kiszolgálásával kapcsolatos feladatok jelentették. Ezek egy része magas szakképzettséget igényelt, ilyen volt az ún. elsőrendű munkások, az üzletvezető, a főpincér és a felszolgáló pincér munkája. Ugyanakkor ebbe a kategóriába tartozott néhány segédmunka is, a ruhatárosi, a telefonos, a szivarárus, az újságos és a süteményárus ténykedés. A legmagasabb szintű szakképzettséget kívánó munkakörökben viszonylag alacsony volt a nők aránya. Ez visszavezethető az oktatásban megtalálható nemek szerinti különbségre, hiszen a tanoncképzés csak a fiúkra vonatkozott. Emellett erőteljes ellenállást lehetett megfigyelni a kávésok körében is a női pincérek alkalmazásával szemben, melynek még a gondolatától is idegenkedtek. Az 1917-es esztendőben „Budapest 332 kávéházi üzeme közül összesen 55 kávéházban alkalmaztak pinTára, 1933. 1.1275. p. A kávéházakat érintő intézkedésekről folyamatosan tájékozódhatott a kávésipar a számára összeállított kiadványokból, így például Ballai Károly: Vendéglótóipari tudnivalók. Törvények, rendeletek című 1938-as munkájából. 24. Harsányi: /. m.; Hollósy: /. m.
