Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - NAGY BEÁTA Nők a kávésok és a kávéházi alkalmazottak között

alapján és rendszerint a reggeli 5 óra és az esti 8 óra közti időben teljesíthet szolgálatot. A női személyzet a vendégeket csakis teljesen egyszerű sötétszínű, a karokon és nyakon zárt, uszály nélküli ruhában szolgálhatja ki."

17 A világháború közvetlen következményeként bizonyos esetekben lehetővé tették, hogy a nők munkaideje az említettnél hosszabb legyen, s egészen éjjeli egy óráig, azaz a kávéház zárásáig dolgozhassanak. A nők vendéglátóipari alkalmazásával kapcsolatos törvénykezést végigkísérte a prostitúció lehetőségének gyanúja. Úgy vélték, hogy az a sajátos helyzet, melyben a fiatal lányok - mint felszolgálók - közvetlenül találkozhatnak a férfi vendégekkel, megnöveli az erkölcstelenségek lehetőségét, és ezért folyamatosan születtek olyan belügyminiszteri rendeletek, amelyek a nem kívánatos helyzet megelőzését igyekeztek szolgálni. „... azokkal a szállodákkal, vendéglőkkel, korcsmákkal és kávéházakkal szemben pedig, amelyeknek női alkalmazottai titkos prostitúciót folytatnak, vagy amely ilyen helyiségekben a szóban levő üzelmek elősegíttetnek, az illetékes hatóságok... szigorúan járjanak el... időnként váratlan rendőri szemlék és kutatások tartassanak minden gyanús kávéházba, korcsmába, szálláson..."'

8 A prostitúcióra és a nők jogainak védelmére való hivatkozás jó ürügyet nyújtott it. Tóth Zoltón: Szegény gazdag nők Pesten. Három nagypolgári asszony sorsa a századfordulón. Esettanulmányok. In: Vera (nemcsak) a városban. Janulmányok a 65 éves Bácskai Vera riszteletére. (Szerk.: A. Varga László) Debrecen, 1995. 341-350. p. 17. Harsányi: /. m. 60. oldalán idézi az 1907. évi szabályrendelet arra, hogy a nőket visszaszorítsák a munkaerőpiac bizonyos részeiről. 1916-tól kezdődően már folyamatosan számot ad róla a sajtó, hogy helyet kell adni a háborúból visszatérő férfiaknak. Az 1916-ban kelt (50.116/1916. IV/A. sz.) kereskedelemügyi miniszteri leirat szakmai javaslatokat várt arra a problémára, miként lehetne „rendezni" a kávéházban alkalmazott nők munkaviszonyát, annak érdekében, hogy az itt tapasztalt erkölcstelenségek száma csökkenjen. Diszkriminatívnak tekinthető a (férfiakat tömörítő) „szakma", azaz a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1917-es javaslata. „20 éven aluli női munkásokat kávéházakban és szállodákban alkalmazni rendőrkapitányi engedéllyel sem 19 lehessen." Ha a fővárosi női foglalkoztatottak kor szerinti eloszlását figyelembe vesszük, máris látható, hogy ezáltal erőteljesen csökkent annak a lehetősége, hogy női munkavállalók jelenhessenek meg ezekben a foglalkozásokban. A két háború közötti időszakban ugyanis a női munkavállalás elsősorban a hajadonokra volt jellemző. A lányok fiatalon elkezdtek dolgozni, és többségükben csak a házasságkötésigjelentek meg a munkaerőpiacon. (1910ben a kereső nők 70%-a volt hajadon, 1935ben 56%. Ugyanakkor a kereső férjezett 20 nők többsége gyári alkalmazott volt.) Az 1928. évi V. tc. („az iparban valamint más vállalatban foglalkoztatott gyerme18 16.009/1915. sz. BM rendelet a venereás betegségek ellen való védekezésről. Magyarországi Rendeletek Iára, 1915. II. 2206-2207. p. 19. Hollósy István: Előterjesztés a kávéházi, vendéglői és szállodai női alkalmazottak munkaviszonyának rendezése tárgyában. Budapest, 1917.15. p. 20 Nagy Beáta: l.m. 160-163. p.