Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - NAGY BEÁTA Nők a kávésok és a kávéházi alkalmazottak között

lépnek, az egész kávéház szeméhez emelje a lorgnont. A gyerek természetesen nincs jelen. Otthon van és sír, amiért csak kenyeret kapott ozsonnára, s az is barna kenyér, a lekvár hiányzik róla."

14 Ők nemegyszer a prostitúció gyanújába is belekeveredtek. Az persze sosem volt kérdés, hogy miért járnak a férfiak „asszonyaik" nélkül a kávéházakba, hiszen ez az ő szórakozásukat szolgálta. Cinkosok voltak a kávéházi prostitúció eltűrésében maguk a kávésok is, mivel bizonyos vendégek számára mégiscsak vonzóbbá válhatott így a kávéház, ezáltal hozzájárult forgalmának és a fogyasztásnak a növekedéséhez. Mint látni fogjuk, nem úszta meg a prostitúció vádját a kávéházban előforduló másik legjelentősebb női csoport, az alkalmazottaké sem. Nem véletlen, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kiemelten foglalkozott a női alkalmazottak helyzetével. Az ügy többszöri tárgyalása végén a Kereskedelemügyi Miniszter rendeletileg korlátozást vezetett be a különböző pozíciókban foglalkoztatható nők életkorára nézve. /. A nők kávéházi alkalmazását szabályozó törvények és rendelkezések A női munkavállalás fokozatos kiterjedésével párhuzamosan szükségszerűen megjelentek azok a törvények, amelyek a nők jogait, a női munkavállalók védelmét voltak hivatottak szolgálni. A törvények és rendeletek tanulmányozása során többféle problémára is fény derül. 14. Asszonyok a kávéházban. Új Idők, 1916.1. 484. p. Egyrészt látható, hogy a nagyváros fejlődése, az urbanizáció milyen jellegű társadalmi gondok megjelenését vonta maga után. Másrészt világosan kirajzolódik, hogy a törvényalkotók és a társadalmi szokások milyen helyet jelöltek ki a gazdasági és a közéletben a nők számára. Harmadrészt nyomon követhető, hogy a történelmi események által meghatározott változások milyen módon befolyásolták a női munkavállalók jogait és lehetőségeit. Végül pedig elemezhető, hogy milyen előítéletek kapcsolódtak a nők kávéházi megjelenéséhez, és ezek milyen diszkriminációs mechanizmusban jelenhettek meg a (férfi) törvényhozók részéről. A kávésiparban dolgozó nők jogaival foglalkozó irányadó szabályozások egészen a 20. század elejéig csak az Ipartörvény keretében jelentek meg. Az 1872. VIII. tc. és az 1884. évi XVII. tc. egyaránt csak azzal foglalkozott, hogy milyen módon nyílik lehetősége az örökösnek férje halála után arra, hogy folytassa az ipart, esetünkben a kávéház működtetését, illetve hogy elvész-e ez a jog, ha az özvegy nő új házasságra lép. Az 1922. évi XII. tc. rögzítette, hogy az özvegyi jogon folytatott iparhoz nem kell külön engedélyt szerezni. Ezek a törvények rámutatnak arra, hogy a nőt a patriarchális alapon szerveződő társadalom csak mint férjétől (korábban apjától) függő személyt képes elfogadni.

15 Azok a (középosztálybeli) nők, akik valamilyen módon szabadulni akartak a társadalmi normák szorító köte15. A patriarchális budapesti társadalomról lásd bővebben Gyáni Gábor: Hétköznapi Budapest. Budapest, 1995.