Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

Egyik stílushoz sem. Csináltam mindegyiket, az organikus kivételével, bár a hetvenes években beadtunk egy pályázatot a pusztaszeri nemzeti emlékparkra, amely az organikus építészet határán mozgott, holott a szakmai ihletője teljesen más volt: akkor épült a müncheni olimpiára az a bizonyos sátor, amelyet mi rajzokról ismertünk. Onnan el lehetett volna menni organikus irányba is, de én azt mindig hamisnak éreztem, már akkor is, amikor még nem voltak politikai felhangjai. Egyébként nem azért vagyok más, mert okosabb vagy tehetségesebb építész vagyok, mint a többiek, hanem mert mindig jobban akartam különbözni, és ezért mindig mindent megcsavartam egy kicsit. A megrendelői köre változott-e az idők során? Azt hiszem, nem változott. Az első munkáim társasházak voltak, az építtetők meg az a fiatal értelmiségi réteg, amelyik akkor Budán, nem túl jó státusú helyeken házat épített. Ezek középvezetők voltak akkor is, ma is azok, és azok is maradnak. Valószínűleg már nem is laknak ezekben a társasházakban, noha szerintem nemigen mentek feljebb a ranglétrán. Millió helyen megírták már, hogy ez úgy történt, hogy megvették az akkor nagyon drága telkeket - mert oda illett költözni -, és ezért nagyon pici lakásokat építettek rá. Emlékszem, az első társasházban még 48 négyzetméteres, kétszobás lakás is volt. És a legnagyobb 56 négyzetméter volt. Már akkor megírták, hogy ezek a területek óhatatlanul el fognak szlömösödni, mert a pénztelen emberek költöznek majd oda. Ami normális folyamat, mert a világ összes városa úgy változik, hogy a különböző területek státusa hol lemegy, hol föl. Úgy érti, hogy vállalati, államigazgatási középvezető kör? Igen. A hetvenes évek elején ők tudtak ilyen helyen építkezni, mondjuk főmérnökök. És családi házakat is ugyanennek a rétegnek építettem akkor, rosszabb státusú helyeken: külső kerületekben, Budaőrsön, Adyligeten. És mellette a baráti körömnek tetőtereket építettem be, bútorokat csináltam. Tulajdonképpen ennek a körnek a következő generációja most a stabil megrendelő köröm. Sajnos ez a kör nem akkora, hogy irodát lehetne rá alapozni, noha sok munka jön tőlük. Például a Fehér György utca 8. szám alatti tetőtérbe sok ember följár, és azt mondja, hogy mivel nekem is építenem kell - mert a kellből indul a dolog, nem a szeretnékből: a gyerek egészsége miatt el kell költözni, kinőttük, összevesztünk az anyóssal, tehát majdnem mindig kényszermotívum van benne -, megkérdezem a tulajdonost, ki tervezte a tetőterét. Épp most jött így két megrendelő, azért ezt a példát mondom. Tehát harminckörüli, középvezetői beosztásban lévő,