Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

fiatal értelmiségiek: csináltam most zsinórban három-négy családi házat is ennek a rétegnek. Csak személyes kapcsolatokon keresztül működik a dolog. Bár most már kezdik megpályáztatni a családi házakat is. Komolyan?! Igen. Ennek is van egy pikáns történeti része: 74-ben egy ismerősöm terveztetett velem egy családi házat; a terv nagyon tetszett neki, de nem engedélyezték, mert be volt fordítva a ház negyvenöt fokkal az utcafrontra. A kerületi főépítész közölte, hogy márpedig ilyen ház nincs. Csak olyan van, amelyik párhuzamos az utcával. Az elején a megrendelő nagyon elszánt volt> azt mondta, hogy rajzoljunk valamit, amit engedélyeznek, ő meg megépítteti ezt, és majd kifizeti a büntetést. De aztán kicsit elbizonytalanodott, végül elállt a dologtól, de kiírt egy pályázatot. Ez iszonyú nagy szó volt akkor, rá is mozdult a szakma fiatal elitje, Ungár Péter, Mátrai Péter, Eckler Dezső, Szövényi István, még valaki és én: csináltunk pályázatot, amelyet aztán az Építőművész Szövetségben nyilvánosan ki is értékeltek. Viszont nagyon érdekes volt, hogy innentől kezdve ez a bizonyos fiatalember abszolút úgy működött, mint az akkori állami megrendelő: a hat, nagyon jó minőségű konceptuális építészeti művet odaadta egy hetediknek, egy építőmesternek, aki csinált belőle egy szörnyű házat. Ugyanez történt az állami pályázatokon is: kiírták a pályázatokat, beérkeztek a pályaművek, és vagy kiválasztották valamelyik pályázót, vagy egy kívülálló tervezőnek odaadták a pályamunkákat mint háttéranyagot, hogy csináljon belőle valamit. Most már egyre több megpályáztatott családi ház van: vagy nyilvánosan meghirdetik vagy a megrendelő két-három helyről kér tervajánlatot, mielőtt megbíz valakit. Fizetnek a pályázatért? Egy vasat sem. Annak idején, azon a bizonyos pályázaton föl is merült, hogy miért van az, hogy a szakma egy csoportja rámozdul egy ilyen dologra; de mind úgy voltunk vele, hogy részben érdekes volt a feladat, részben érdekes volt összemérni az erőnket, meg hát mindenki akart egy jót építeni. Valószínűleg egyetlen olyan szakma sincs Magyarországon, amelyik annyit dolgozna ingyen, mint az építész szakma egy része ezekre a pályázatokra. Mert azt pontosan lehet tudni, kik azok az építészek, akik indulnak a klasszikus értelemben vett országos pályázatokon, tehát nem az úgynevezett tendereken, ami arra megy ki, hogy egy munkát megkapjon az ember, hanem dicsőségre vagy szellemi produkcióra vágyik. Sajnos egyre ke-vesebb az ilyen kiírás.