Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

jó épület, ha van funkciótervező. Mert mire én megtervezek egy kórházat, addigra kicserélik az igazgatót, s az új igazgató óhatatlanul áttervezteti velem az egészet, mert másként képzeli az osztályok beosztását, mert ő nem balról jobbra jár vizitelni, hanem jobbról balra stb. Ez tényleg sokszor előfordul a napi gyakorlatban. Vagyis a funkcióra nem lehet építészeti koncepciót fölépíteni: az esztétikai koncepciónak kell olyannak lennie, hogy ezt mind el tudja viselni. Közhelyszerűen azt szoktuk erre mondani, hogy a jó ház adja magát, tehát bármit meg lehet benne csinálni. A kastélyok hány funkcióváltáson mentek át könnyedén és lazán a történelemben úgy, hogy ugyanolyan élvezhetőek maradtak. Ez azt jelenti, hogy maga húsz éve olyan épületeket tervez, amilyeneket esztétikai ízlése diktál, függetlenül attól, hogy kik, milyen ízlésű és társadalmi helyzetű emberek a megrendelői? Nem. Először is óriási váltás zajlott le akkor, amikor a piacon először jelent meg az építőanyagok sokasága. Egyszerű és korlátolt dolgunk volt, amíg csak tégla volt meg cserép, esetleg pala, és csak be kellett vakolni a házat, a Tüzépnél meg lehetett venni kétfajta nyílászárót. Mindenki ebből gazdálkodott, néhány kivételtől eltekintve, aki már a hetvenes években is megengedte magának, hogy nyílászárót csináltasson. De hozzám ezek az építtetők nem jutottak el. A minőségi ugrás nem is a kilencvenes évek piacosodásától kezdődött, hanem már előbb. A nyolcvanas években már volt olasz csempe, Bramac-cserép, ami minőségi ugrást jelentett. Ez a technikai forradalom borzasztó jót tett a házaknak, még a csúnya házaknak is, mert jobb anyagokból készültek, s az anyagnak van önálló, az építészettől független üzenete a korról, a megrendelőről, mindenről. Másrészt változott az építész és az építtető viszonya is, ami szintén nem választható el sem a technikai forradalomtól, sem a rendszerváltástól, bár ez is korábbra megy vissza. Amikor a hetvenes évek elején elkezdtem a szakmát, tíz éven át olyan evidencia volt, hogy a modern építészet adottság, csak ezt lehet és kell csinálni, mint hogy szocializmus van és marad is, amíg a világ világ. Mit ért modernizmuson? Egyszerűen fogalmazva lakótelepet vagy társasházat. Persze lehetett lázadozgatni a szocializmus ellen is meg a modern építészet ellen is, de hogy ez közvetlenül érdemi változáshoz vezethet, senkinek sem jutott eszébe. Néhányan ugyan lázadtunk a modernizmus ellen, de első lépcsőben mi is csak a modernizmus keretei közt lázadtunk, és próbáltunk lazítani a kényszerein, s csak akkor kezdtünk el posztmodern meg eklektikus házakat építeni, mikor nagy nehezen betörtek ide ezek a filozófiák. Születtek per-