Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

vezett szakági tervezéseket - gépészetet, elektromos tervezést, statikát, táj-környezettervezést - szeretném itt tartani. Továbbra is ezt a profilt akarja csinálni: szállodák, irodaházak...? Mindent, amivel megbíznak. Csináltam én lakóházakat is, üzletházakat, a Kongresszusi Központ elég jól működő hangversenyterem... Lakóházat? Még a hatvanas években, OTP-foghíjbeépítéseket, társasházakat. Családi házat életemben egyet csináltam, az unokahúgomnak. Sose maszekolt? Ettől a családi háztól eltekintve soha. Nem volt időm. Éppen ezért nem is voltam soha jól fizetett építész. A Lakótervnél is jó a fizetésem persze, csak ez más kategória, mint egy vállalkozásban dolgozó építészé. Azt mondta az imént, a 89-es politikai változásokhoz nagy reményeket fűztek szakmailag is. Beváltak a reményeik? Hát a piac sokkal terrorisztikusabban viselkedik az építészekkel, a megbízásokkal, mint tette az állam. Vérre megy a pénz. Egy államot, pláne, ha ostoba volt, meg tudtam győzni bizonyos esztétikai, vizuális, formai igényeim igazáról. Sok esetben nem is azért, mert nem értett hozzá, hanem mert nem számított neki a pénz. Most ilyen aztán nincs! A ma Magyarországon futó megbízások igen kemények. Ki kell harcolni, hogy a ház ház maradjon. Különösen egy olyan kényes környezetben, mint amilyen például a Szabadság téri bankházunk- most épül a Nemzeti Bankkal szemben -, hogy az Alpár Ignác által tervezett architektúrának a miénk partnere tudjon lenni. Nagyon nehéz ügy! Mert ma már a megrendelő - aki többnyire külföldi - egészen pontosan tudja, hogy hány év alatt kell behoznia a beruházásnak a befektetett pénzt: tehát ha ez számításai szerint a mindenkori banki kamat fölött van néhány százalékkal, akkor befektet, ha alatta van, semmi értelme számára az egész üzletnek. Ezért esik kútba egy sor budapesti vállalkozás: egyrészt a tőke messze nem jön úgy, ahogy szeretnénk, másrészt lehetetlen magasságba kúsztak fel a telekárak, harmadsorban még mindig borzasztóan lassú a hatósági munka, s ez elriasztja a befektetőket. Vannak kerületek, amelyek toleránsabbak, megértőbbek, gyorsabbak, vannak kerületek, amelyek katasztrofálisak. Úgy néz ki az egész, mintha a városnak nem lenne érdeke, hogy fejlődjön. Az elmúlt négy évben is elég konzervatív és elég gyáva volt a hangulat. Amit bizonyos fokig megértek: elég nehéz Budapesthez hozzányúlni. Tényleg gyönyörű