Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

város. A külföldi tőke meg maximális beépítésre törekszik az adott telken, tehát nagyon kevés az olyan megrendelő, aki hajlandó toleráns lenni a várossal szemben. Az adott telekre valóban sokszor az elviselhetetlenségig túlzsúfolt beépítési volument kívánnak beszorítani, amivel a telekár fajlagos arányait le tudják vinni az adott beruházáson belül. Ezért is katasztrófa, hogy olyan magasak a telekárak, hisz ez önmagában steigerolja az építkezések volumenét. Öngól tehát, hogy az önkormányzatok és a budapesti piac ilyen magasan tartják a telekárakat. Ráadásul maguk az építészek is elég sokat vitatkoznak a jövő Budapestjén, azon, hogy vajon a mai lépték megőrzendő-e, ki lehet-e mondani teoretikusan, hogy Budapest eklektikus város, hogy mondjuk harminc méter fölé nem mehet a párkánymagasság, és ha a tojógalamb rászáll a harminc méterre, az már harminc méter tizenhárom centi lesz, és nem lehet jóváhagyni. Szerintem ez a felfogás túl merev: Pest hangulatát, a táj, a Duna és a város viszonyát meg kell őrizni, mert ez így gyönyörű. De nem hiszem, hogy elkerülhető volna a város növekedése. Fölfelé? Igen. Nem toronyházakkal, az valóban agyrém lenne, de nőnie kell. Minden korban ezt tette: a klasszicizmusban, az eklektikában, a romantikában, a modernben, és most is meg fogja tenni a maga módján. Amennyiben egy tőkeinvázió, amire vágyunk, bekövetkezik, nagyon nehéz lesz a város hangulatát, léptékét megmenteni. Nagyon fontos lesz az építészek, a tervezők, a hatóságok, a közvélemény összehangolt és egyértelmű álláspontjának megformálása a városról. Mert most ez az egész kaotikus. Ezt úgy kell elképzelni, hogy városnegyedek alakulnának ki, ahol magasabbak az épületek? Igen, tehát valahol a periférián: Csepelen vagy külső Újpesten, vagy Rákoson túl, ahol egyébként is tönkre van már téve a város a paneles gyűrűvel. Azokon a helyeken el tudom képzelni, hogy magasabb épületek is épülhessenek. Nem olyan agyalágyult módon persze, mint a Défense Párizsban, hanem természetesebb formában. A belterületen viszont valóban nagyon érzékenyen kell csinálni mindent. Még vitakérdés, hogy lehet-e ilyen városnegyed? Hogy lehet-e kívül ilyen városnegyed, az nem vitakérdés. És az sem, hogy a külföldi tőke egyelőre egyáltalán nem akar kimenni a perifériákra. Ma még minden komolyabb beruházó azt nézi, hol van még egy csipetnyi üres telek a belvárosban: ezt akarja túlzsúfolni, mert úgy véli, egyelőre ez az