Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - KOMÁRIK DÉNES Feszl Frigyes és megbízói

volt. Lehet, hogy ezt a meglehetősen sa­játos, szabadon alakított változatot nem érezte annyira idegennek, és talán a zsű­riben feltételezhető ilyen irányú ízlésnek is akart valami megnyerőt nyújtani. Síremlékeknél, sírkápolnáknál talán, ő maga is bizonyos mértékig elfogadta, hogy a gótika illik a vallásossággal elegy emlék­szerűséghez - bár nem egy ettől eltérő fél­köríves, Feszi-motívumokkal operáló pél­dát is látunk nála. Nyilvánvaló, hogy e te­rületen is mindig számolnia kellett a meg­bízói igénnyel, amit nemcsak az említett, alighanem általa is elfogadhatónak tartott kétféleség bizonyít, hanem klasszikus for­mavilágú síremlékek tervezése is. A sírká­polnák és Zichy Manóné ide sorolható sír­fülkéje is érdekes módon mind csúcsíve­sek, de az említett Leininger-Westerburg kriptán már a homlokzaton megjelennek az ettől eltérő Feszi-motívumok is. A bel­sőben levő szarkofág pedig teljesen ez utóbbi kategóriába tartozik, miként a Zichy Manóné-síremlék uralkodó elemei is. Befejezésül, és a problémakör rendkívü­li összetettsége miatt igazán csak vázlato­san, érintenünk kell a Feszi Frigyesnél részben valóban meglévő, részben csak ne­ki tulajdonított nemzeti törekvés és meg­bízói igény találkozásának általában nem bolygatott kérdését. A nemzetire, a nemzeti építőstílusra va­ló törekvés mind Feszlnél, mind az épít­tető társadalomban sajátosan tudathasadá­sos volt. Feszllel kapcsolatban szóltunk már arról a kettősségről, amely alkotó mű­20. Egy sajátos német példa erre: System eines neugermanischen ßaustyls. Erfunden und dargestellt von F.V. Horn. vészetének külső szempontokat nem igénylő, öntörvényű önállósága és a nem­zetinek (ehhez viszonyítottan) mintegy külsőleges magára öltése, bizonyos mérté­kig-valószínűleg tudattalan-magára eről­tetése között volt. Meggyőződésem, hogy nála mindenkor az alkotó eredetiségre való törekvés volt az alapvető, meghatározó im­pulzus, s az építészeti értelemben vett nemzetire való törekvés csak fokozatosan, később - nem utolsósorban az ezt könnyen felszínre hozó akkori közgondolkodás ha­tására - nyerte el azt a kényszeres túlsúlyt, amely aztán kitörölhetetlenül a nevéhez tapadt. Bár a magyarosnak tekintett, de nem építészetileg exponált népies érzés­világ kezdettől fogva (például már az 1845­46 körül készült Zsámbék-grafikák saffázs alakjaiban) mindvégig foglalkoztatta, nem véletlen, hogy a nemzeti építőstílusra való, világosan látható és hangsúlyos törekvései későbbre, az 1870-es évekre esnek, akkor jelennek meg vázlataiban. A nemzetire irányuló törekvésnek az építtető társadalomban való említett hasa­dásos jellege - mint még részletesebben látni fogjuk - abban állt, hogy minden ha­zafias retorika és őszinte nemzeti identitás­keresés mellett, számukra sem volt - sőt kevésbé volt - világos, hogy egyáltalán mi­re kell törekedni, s a spontán érdeklődés ugyanakkor, mindettől szinte érintetlenül, az európai tendenciák recepcióját tekin­tette magától értetődőnek. Megjegyzendő, hogy a nemzeti építőstí­lusra való törekvés nem sajátosan magyar, hanem egyetemes európai jelenség , Potsdam, 1845.

Next

/
Thumbnails
Contents