Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - KOMÁRIK DÉNES Feszl Frigyes és megbízói

Ignác pedig 1862-ben és 1864-ben végeztet kisebb munkákat a Diana-fürdő épületén. Végül Széchenyi nagycenki templomának terveztetésével kapcsolatban merül fel a neve 1860 januárjában: „... őt a grófné pártfogolta, előnyére számították azt is, hogy Széchenyi pesti házában lakott". Az építtetők és csoportjaik megoszlása, általános és részleges jellemzőik különféle megállapításokat tesznek lehetővé történelmi, művészetszociológiai, művészeti és egyéb szempontból. Egy építész megbízói körének milyensége, struktúrája sokat elmond magáról az építészről, de a rajta kívül álló lehetőségekről vagy azok hiányáról is. A megbízók anyagi helyzete (milyen nagy léptékű, esetleg monumentális építkezésekre vállalkozhatnak), foglalkozása, társadalmi helyzete (milyen rendeltetésű épületekre van szükség) és mentalitása (menynyire stimuláló szerepű akár nyitottságával, nagyvonalúságával, akár határozott, igényes ízlésvilágával) révén sok mindent befolyásoló szerepe nem lényegtelen. Mindebből láthattunk valamennyit, amennyire a rendelkezésre álló adatok rá tudtak világítani. Ennek kiegészítéséül a művészi, esetünkben stiláris befolyásról tudunk még valamennyit elmondani, ami - lévén szó a 19. századról - stíluspreferenciákat jelent. Ennek két fajtáját kell megkülönböztetnünk: az általános ízlésváltozást és az egyéni vonzódást. Ahol Feszi Frigyes az általános stílusváltozást követi (erről 1865 után beszélhetünk), ott is megbízói igény kielégítéséről van szó, hiszen, mint láttuk, Feszi rokonszenve és ottho18. Bártfai Szabó László: Gróf Széchenyi István művész kortársai és barátai. Magyar Művészet, 1930. p. 601. nossága megmaradt sajátos romantikus modusa mellett, de a megbízói igény tételes megfogalmazását nem kell feltételeznünk. Ilyenre csak akkor indokolt gondolnunk, ha az általánostól való eltérést látunk, például a Vigadó formavilágával operáló Andrássy úti Bányász-villa esetében 1882-83-ban, vagy ha a romantika világán belül a mesterünk által általában nem kedvelt gótizálással találkozunk. „Szinte panaszkodott akkor, amikor tőle egy alkalmatlan gót stylű tervet kértek" - jegyezte 19 fel Kauser József. Ilyen építtetői igényre kell gondolnunk a Glósz-ház esetében vagy a „városi képviselők házá"-nak tervénél. Ez utóbbi esetben nyilván nem az építtető városi testület alapvető és általános ízléséről volt szó, hanem arról, hogy az új, egyben ünnepélyes funkcióhoz az új, egyrészt divatos, másrészt a fennkölt középkort idéző stílust találták őszintén illőnek. A néhány évvel később épült belvárosi plébániaépület esetében nyilvánvalóan az játszott szerepet, hogy a gótikát par excellence keresztény, vallásos stílusnak tekintették. A bécsi Votivkirche terve teljesen gótizáló, amire Feszlnél alig van példa, monumentális terveinél egyáltalán nincsen, de ezt itt a pályázati kiírás követelte meg. Nem találunk viszont magyarázatot arra, hogy az 1844-es Országháza-pályázatra készített terve metszetrajzán miért tervezett az élethűen megrajzolt háttérben mutatkozó üres telekre velenceiesen gazdag, gótizáló architektúrájú homlokzatot, mikor maga az Országháza egyáltalán nem ilyen 19. Kauser József Feszi-életrajza. (Közli Komárik Dénes). Ars Hungáriái. 1993. l.sz. p. 117.