Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - MIKLÓSSY ENDRE A Hungária körút átalakulása

egészen 1940-ig, a városfejlesztést, az eredeti pályázati anyagot többé kevésbé figyelembe véve, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa intézte. Ezen intézmény mára mítosszá kezd alakulni, és ha csak az elmúlt fél évszázad eseményeit nézzük, kétségkívül jogosan is. Mégse higgyük, hogy ez volna minden lehetséges városfejlesztések legjobbika. Magát a Hungária-gyűrűt illetően - például - az történt, hogy az első világháború előtt elapadt az a hatalmas városépítő konjunktúra, amely milliós várossá tette Budapestet, a megfelelően támogatott vállalkozó tőke együttműködésével. A Hungáriáig azonban még e milliós nagyváros se igazán terjedt ki, ami lehetőséget adott a nagy tömbtelek-tulajdonosoknak, hogy felrúgják a kitűzött szabályozási vonalakat: így szűkült le a Hungária körút 2x2 sávra a Józsefvárosi vasútnál, és épült el teljesen a Soroksári útnál, a Közvágóhídnak köszönhetően. (Érdemes tűnődni azon, hogy egy részérdek hogyan sértheti meg ennyire egy világváros évszázados kihatású alapérdekét. Van ezzel kapcsolatban egy föltevésem, de nem mondom ki, hátha másvalakinek is az eszébe jut.) A létező szocializmus ezt a tényhelyzetet örökölte, ami a továbbiakat illetően döntő fontosságúnak bizonyult. Azt kell ugyanis tudnunk, hogy e rendszer, célkitűzései érdekében, hatalmas erőforrásokat képes mozgósítani, azonban teljességgel képtelen újat kitalálni: mindazt, amit csinál, a már meglévő adottságok bázisán, arra építve, azt túlfeszítve teszi. Rákosi Mátyás egyik emlékezetes mondása az volt 1950ben, hogy „a kapitalisták fél évszázadra kiépítették nekünk a telefonhálózatot, így ezzel nem kell foglalkoznunk." És lőn. Pontosan ugyanez a helyzet a városszerkezettel is, aminek egy kellően ki nem használt, sőt némileg le is romlott, de mégiscsak ígéretes eleme volt a Hungária-gyűrű. A továbbiakban e gyűrű sorsát - és ezzel nagy részben Budapest egész városfejlesztését is - három alapvető tény határozta meg: - a funkcionalista városépítés pestise - a motorizáció robbanása - az állandó forráshiány. Nézzük meg ezek hatásait. Funkcionalizmus A funkcionalizmus: városépítési elvként a következőt jelenti. A városi funkciókat területileg élesen el kell egymástól különíteni. Vannak lakó-, ipari-, rekreációs-, zöldövezeti és közlekedési funkciók. Van még valami nehezen meghatározható dolog (történelmi csökevény?), amit „városközponti funkcióknak" neveznek, s ami eredetileg maga a város volt. Mivel ebben a funkciók áttekinthetetlenül keverednek, a modern városépítés hadat üzent neki - (ismeretes, hogy például le Gorbusier az egész történelmi Párizst le akarta rombolni, hogy csillagalaprajzú felhőkarcolókat építsen a helyébe - ez volt a „Voisin-terv". Isten tudja, komolyan gondolta-e, lehetőségeinek teljes hiánya mindenesetre eleve utópiává tette.) A „város" elleni harc mindenesetre erőteljesen kibontakozott abban a rendszerben, melynek úgyis eredendő hajlama volt az intézkedési köröknek a sztálini formáilogika alapján történő felosztására, és az átfogó szemlélet üldözésére. (Nálunk a városépítés úgy háromnegyed évszázadon át