Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - KOMÁRIK DÉNES Feszl Frigyes és megbízói

egyetlen munkájáról tudunk, a nagykőrösi kertészeti mintaiskola főépületéről. Az idézett analógia nyomán felötlik a kérdés, vajon nem hasonló volt-e a helyzet bizonyos mértékig a század többi városi (pesti és budai) építőmestere esetében? Vajon indokolt-e ennyire hangsúlyozni Feszi Frigyesnek a polgársággal való kiemelkedő és a fővárossal való szinte kizárólagos kapcsolatát? Amíg egészen szabatos és megbízható statisztikai adatokkal nem rendelkezünk, addig ez a kérdés teljesen megnyugtatóan nem válaszolható meg, de eddigi ismerteink alapján azért bizonyos közelítő áttekintés adható. A városi építőmesterek persze kinek építettek volna, ha nem elsősorban a városi polgárságnak, és hol, ha nem a városban. A pesti és budai céhnek azonban megvolt az a privilégiuma, hogy az ország egész területén építhetett, s ezzel bizony a mesterek többsége - érthetően - élt is. Kz az, amit viszont Feszi Frigyes feltűnően nem csinált. Ugyanakkora Pesten kívüli megbízások többnyire nemesi udvarházakra, arisztokrata kastélyokra, esetleg ezek nagyobb gazdasági épületeire, valamint vidéki templomok építésére (pl. Wagner János) vonatkoztak. De az arisztokrácia budai és pesti palotáit is meg kellett valakinek terveznie, építenie. S ha a tervezők nem is mindig voltak pestiek, sőt hazaiak se, azért szép számmal van pesti és budai mesterek tervezésére példa Pollack Mihály működésétől Pán József budai Karácsonyi-palotáján keresztül Ybl Miklós közismert munkásságáig. Nos, mesterünk ez utóbbiból se vette ki a részét. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy Feszi Frigyes esetében egyrészt bizonyos - részben véletlen diktálta - mennyiségi különbségről van szó, részben valami sajátos, habituális viszonyulásról, amit nehéz megfogalmazni, de egész életét, életvitelét áttekintve, nem lehet nem észrevenni. Ezt pályakezdésekor csupán érzékelteti ha egyébként ezzel nem is áll egyedül -, hogy esze ágában sincsen, s még sokáig nem is lesz, céhes keretek közt működni, ami felé viszont Ybl korán megteszi az igaz, kitartóan nem követett - első lépéseket. Ugyanakkor az ő - Feszi Frigyesével ellentétesen - országos munkássága, valamint sokáig szinte kizárólag az arisztokrácia megbízásaira való támaszkodása egészen más, mesterünkével a tárgyalt vonatkozásokban ellentétes jellegű pályaalakítást mutat. Mindezeknek természetesen nem szabad úgy tűnniök, mintha Ybl nem vette volna ki a maga részét a polgári fejlődésben való közreműködésből. A Gründerzeitre eső munkássága egymaga mutatja egy ilyen értékelés képtelenségét. Ezt azonban ő teljesen más úton-módon tette, amit itt most még csak vázlatosan sem érinthetünk. így sem ebben, sem - a tények tükrében vizsgálva - egyéb vonatkozásban nincs alapja és értelme a két nagy mester szembeállításának, ahogyan erre korábban volt példa az irodalomban. Legfeljebb különbözőségük regisztráló és értelmező leírásáról lehet szó, s rivalizáló szembeállításuk még akkor sem helytálló, ha egyébként az egészséges szakmai és művészi versengés pozitívan értékelendő is. Feszi Frigyes pályája, mint láttuk, csaknem egy évtizedes társas viszonyban való működéssel kezdődött, így az építtetőknek Feszllel való kapcsolata azonos a