Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - HEISZLER VILMOS Birodalmi és nemzeti szimbólumok Bécsben és Budapesten (1867-1918)

Birodalmi és nemzeti szimbólumok Bécsben és Budapesten (1867-1918) HEISZLER VILMOS A

Budapest és Bécs, Magyarország és Ausztria között fennálló meglehetősen bonyolult kapcsolatrendszerben fontos hely jutott a szimbólumoknak, szimbolikus cselekvéseknek. A két főváros önmagába sűrítve hordozta mindazon igényeket, elvárásokat és ambíciókat, melyekkel a két birodalomfél vezető csoportjai felléptek vagy szerettek volna fellépni. Mindezek az igények, elvárások és ambíciók elsősorban a két város kialakítása, fejlesztése, építészeti elrendezése során jutottak leglátványosabb módon kifejezésre, ezért példáinkat főleg az építészet területéről hozzuk. Minek tekintették Ausztriában (az egyszerűség kedvéért nevezzük így azt a konglomerátumot, mely 1867 után a birodalom Magyarországon kívüli területeit foglalta magába, s 1917-ig így hangzott hivatalos definíciója: a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és országok) Bécset? Továbbra is birodalmi fővárosnak, a császárkirály székvárosának. E felfogást alátámasztotta néhány nem elhanyagolható tényező: az 1867-es kiegyezés után létrejövő közös (ahogy a később kialakult pedáns, s Musilt is megihlető rövidítés jelölte:) császári és királyi, vagyis k. u. k. intézmények (minisztériumok, vezérkar) székhelye minden kétséget kizáróan Bécs maradt, s többségében itt tartotta üléseit az alkotmányos körülírás nélkül működő, de nagyon fontos döntéshozó szerv, a közös minisztertanács is. A dualisztikus paritásra csak a delegációk üléseinél vigyáztak: ezek felváltva üléseztek Bécsben és Budapesten. De fontosabb témánk szempontjából az, hogy Ferenc József udvarának székhelye Bécs maradt: a Hofburg és Schönbrunn,