Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - KOMÁRIK DÉNES Feszl Frigyes és megbízói

álltak szemben. Mit igeneltek vagy utasítottak el, volt-e egyáltalán valami, amihez lehetett így - pozitívan, negatívan vagy semlegesen - viszonyulni. Feszi Frigyes személyében valójában nem elsősorban a nemzeti építőstílusra törekvőt, hanem - az autonóm művész mellett - a polgársághoz, a polgárosodáshoz kötődő alkotót kell látnunk. Munkássága jellegzetesen a polgársághoz kapcsolja, számukra tervez lakóházakat, villákat, családi sírkápolnákat vagy közösségi épületeket, mint a takarékpénztárak, a politechnikum, a színházak (a Német Színház pályaterve, a pesti nyári színház terve) vagy a pesti Vigadó. Fő megbízója két évtizeden keresztül egy polgári testület, Pest városa, amit alighanem bátyja támogatásának is köszönhet. Innen származott egyházi épületekre szóló megbízásainak nagy része is: a szervita templom-kolostor-plébánia együttes, a belvárosi plébániaépület, a ferencvárosi templom stb. De tervezett templomot magánmegbízó részére {Mayer János, 1853 vagy 1859) és polgártársai felkérésére is (kőbányai templom). Pest városához hasonlóan a nagyvárossá alakulni készülő Budapest építészeti-műszaki megvalósításán munkálkodó, európai mintájú Fővárosi Közmunkák Tanácsával is szoros volt a kapcsolata, legalábbis a kezdeti időszakban. E testülettel való együttműködése még feltáratlan, de tudjuk, hogy terveket készített a Sugárút kialakításához, valószínűleg az egykori Ferenc József-tér és esetleg egyéb terek rendezéséhez, valamint részt vett az 1871. évi városrendezési tervpályázaton. Megjegyzendő, hogy Budapest és közvetlen környékén kívül - a pályázatokat nem számítva - csak néhány munkájáról tudunk: egy tervről (Bia), egy villáról (Pilismarót), egy sírkápolnáról (Szob), egy csupán feltételesen neki tulajdonítható lakóházról (Kassa) és valamilyen, egyelőre nem világos szegedi szereplésről. Ez utóbbiba nem számíthatjuk bele a Gerster Károly tervezte, Vámos Ferenc által Feszlnek tulajdonított Feketeházat (1857), és függőben levőnek kell tekintenünk a szegedi helytörténeti irodalomban Feszi-névvel szereplő 1857-es királylátogatási díszépítmények szerzőségét. A keresztnév megörökítése nélküli adat ugyanis vonatkozhat ifj. Feszi Józsefre ( 1819-1866) is, kinek felesége szegedi születésű volt. Ami biztos, az egy díszmű terve Feszi Frigyes hagyatékában, mely három lábon álló halászlékondért mutat, fogóján magyar címerrel, peremén „Szegedi emlék" felirattal. Mindehhez hozzátehetjük, hogy ami biztos és meg is épült, az mind a kettő (Pilismarót és Szob) pesti megrendelő, Heckenast Gusztáv és a Luczenbacher testvérek számára készült. Tehát zömében a polgársághoz kapcsolódó munkássága egyben csaknem teljesen a két testvérvárosra, a későbbi Budapestre korlátozódik. E vonatkozásban meglepően hasonló, csak kisebb léptékű pályát futott be a romantikus építészet második vonalába tartozó, Feszi Frigyesnél némileg fiatalabb, de őt jóval túlélő Máltás Hugó (1829-1922). Az ugyancsak céhes mesterjog nélkül működő építésznek Buda város tanácsa volt két évtizeden keresztül egyik fő megbízója, majd az új főváros szolgálatában állott 23 évig a mérnöki hivatal vezető műszaki tisztviselőjeként. Budapesten kívül csak