Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - KOZÁRI MONIKA Budapest a békeidőkben

Máttyus Arisztid erőfeszítései nem voltak hiábavalóak. Augusztus 6-án „a tanács a közegészségügyi bizottság előterjesztésére, közegészségügyi szempontból elrendelte, hogy ez állomások öntöző csapokkal elláttassanak. 65 állomásra összesen 120 csap fog kelleni, melyek kiállítási költségei a vízvezetéki igazgatóság előterjesztése alapján 5.050 forintban állapíttatnak meg." Októberben politikai és társadalmi események tolták újra előtérbe a köztisztaság ügyét. Budapestre várták a királyi udvart, itt ülésezett a delegáció, megnyitották az új lóversenypályát és ebből az alkalomból számos előkelő vendégre számítottak. Kamermayer Károly polgármester utasította a középítési ügyosztályt, melyhez a köztisztaság feletti felügyelet is tartozott, hogy „az utak és terek tisztán tartására és rendezésére szigorúan megtegyen minden intézkedést". A polgármester radikális köztisztasági reformot dolgoztatott ki, amely összhangban állt egy nagyváros igényeivel. A reformot a főváros tanácsa 1880 decemberi ülésén tárgyalta és 1881-ben kezdték meg bevezetését, egyelőre a legfrekventáltabb IV. és V. kerületben, az akkori belvárosban. „Köztisztaságunk kérdése" (december 30.) Közegészségügy, közkórházak A Pesti Hírlap havonta leközölte és röviden kommentálta Budapest közegészségügyi adatait. Ezekből tudjuk, hogy 1880 júniusában 34-gyel többen születtek, mint ahányan meghaltak, júliusban viszont a halálozás 47-tel felülmúlta a születéseket, leginkább a himlő megbetegedések száma emelkedett, a többi heveny fertőző betegségé az előző hónaphoz viszonyítva csökkent. Az augusztusi közegészségügyi állapotok nem voltak kedvezőek. Nagy számban fordult elő gyomorbélhurut, különösen egy éven aluli gyermekeknél, továbbá sűrűn lépett fel váltóláz a II. VI. és X. kerületben. A születések viszont 48-cal felülmúlták a halálozásokat. A főváros két kórházat tartott fenn, a Rókust és a Jánost. 1880-ban mindkét kórháznak tetemes túlkiadása volt, főleg ápolási díjhátralékok miatt. „A számvevőség ezen hiányok fedezését illetőleg előterjesztést nyújt be a tanács- illetve közgyűléshez, hogy az tegye meg a minisztériumnál a kellő lépéseket, miszerint az ezen bajon segítendő rendkívüli intézkedéseket megtegye-" Nemcsak magánszemélyek nem fizettek, hanem számtalan község is tartozott polgárai után az ápolási díjakkal a fővárosi közkórházaknak. Gerlóczy Károly alpolgármester szerint ez leginkább azért volt, mert a törvényhatóságok a kötelezően előírt kórházi alapot nem hozták létre. Gerlóczy indítványozta, hogy a tanács kérje fel a belügyminisztert, szigorúan kötelezzen minden törvényhatóságot, hogy sürgősen teljesítsék ezt a kötelezettségüket. Az ő javaslatára a főváros kezdeményezte, hogy tekintettel a Budapesten tartózkodó számos idegenre az állam építtessen állami közkórházat is a fővárosban. A közgyűlés ennek folyományaként októberben határozatot hozott arról is, hogy a tervbe vett három új kórház helyett csak egyet fog felépíttetni, mert „egyrészt a financiális viszonyok nem kedveznek e hármas építésnek, másrészt pedig a város megvárja a kor-