Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - NÉMETH LÁSZLÓ Bűn (regényrészlet)

(regényrészlet) NÉMETH LÁSZLÓ L

ajos, amióta katonáéktól hazajött, úgy élt a falujában, mint az elrekedt utas, akit a hó befútt, de a szép idő majd csak tovább segít (...) az istálló küszöbén ő mátyásföldi barátjára gondolt s január derekán nagy titokban egy kártyát is útnak eresztett: nem kési-e már le a tavaszi építkezést. Elmúlt egy-két hét s a kártyára nem érkezett válasz. Lajos eleinte várt, aztán megsértődött. Ő valóságos önkéntes pucérjává szegődött katonáéknál az „építész úrnak"; jobban megfogadta a szavát, mint a tisztekét. Ha borotvaszappanért, cipőmázért kellett ugrani, a szabadját is feláldozta a kedvéért, sokszor kétszer is megjárta a táborból a városba az utat. A többiek csúfolták is szolgálatkészségéért, hisz az építész úr is legénységbeli volt, ha idősebb korosztály is. Ő azonban bízott az Ígéretében: - Ne félj, Lajos, az apósom vállalatánál mindig lesz a nyáron át munkád s azalatt félretehetsz télire is. - Most mégsem válaszol. Rossz címet írt? Vagy nem akar tudni róla? Hisz ő itthon a biztos helyét szalasztotta el miatta, s abban a reményben, hogy az utolsó szó előtt úgyis megszökik, az özveggyel is szorultságba került. (...) Másnap déltájban ért ki Mátyásföldre. A tarisznyát a maradék kenyérrel odarejtette a falujelző oszlop közelébe, nehogy csúfolják érte. Az építész úrral épp a házuk előtt találkozott. Az, amikor meglátta, első zavarában Lajos javára hazudott. - Megkaptad a levelem? - kérdezte. - Ha nem, kereszteztétek egymást. Nem akartalak addig biztatni, amíg a munka meg nem indul. Ha egy kis ideje marad felkészülni, lehet, hogy elutasítja Lajost. Mért nem várta ki, amíg hívja. így azonban olyat füllentett, ami után már nem zavarhatta el. - Várj meg ott a sarkon - intette vissza Lajost -, az apósom nem szereti, ha tapasztalatlan munkást veszek fel s hirtelen belé-