Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - BARTA SÁNDOR Aranyásók (regényrészlet)

A túlsó járdáról egy lomha járású férfi szelte át az úttestet. Fején - az őszi idő ellenére - lapos szalmakalap volt. A ruha lógott a testén, kezét a formátlanra térdelt nadrágja zsebébe süllyesztette és sietve tűnt el az egyik bordélyház kapujában. Köszler jól ismerte ezt az embert, akit az egész környéken csak úgy hívtak, hogy a „kéz- és lábcsókoló". A gyerekek is így ismerték, és már messziről ezt kiabálták feléje, de őt mindez nem zavarta, kicsit eszelősen maga elé mosolygott, s aprópénzt dobált a gyerekek közé. Öt perc múlva már kint is volt a házból, azt mondják, minden nőnek, aki megengedte csókolni a kezét vagy a lábát, egy forintot adott. Hetenként egyszer pontosan megjelent az utcában, s mindig ugyanabban az időben, akkurátusan, mint a postás, vagy a kenyeres. Köszler apai gyöngédséggel kísérte a szemével a „kéz- és lábcsókolót". Micsoda szolgálatot tesz ő a társadalomnak azzal, hogy egyáltalában fenntartja ezeket a házakat! Hogy az ilyen beteg embereknek van hol kiélniök romlott hajlamaikat, és nem molesztálják a békés polgárok feleségeit és lányait! S az újság ezeknek a gyógyintézeteknek a bezárását meri követelni! Hát tudják ezek az emberek, hogy mit beszélnek?! Hogy mennyi szenny és szenvedély tombolja itt ki magát, hogy mindez az ő nyugodt életüket tehermentesíti, a város normális erkölcsi életét biztosítja?! Hogy ezek a házak teszik lehetővé, hogy egy ilyen hatalmas városban, ahol annyi mindenféle ember verődik össze, ahol annyi a kaszárnya - rend és nyugalom legyen?! Hogy a fejetetejére ne álljon minden, és fényes nappal le ne tiporják a becsületes polgárasszonyokat az utcán?! Köszler szentül hitte, hogy amikor ezeket a házakat védi, akkor tulajdonképpen a társadalom rendjét védi. Elhatározta, hogy amint hazatér, beadványt írat Hugóval a székesfővárosi tanácsnak, a polgármesternek, a kormánynak és ha ez se használ, Ferenc József császár kabinetirodájának. Mert az öreg bölcs és igazságos uralkodó, igazat fog neki adni! In: Berta Sándor: Aranyásók. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1957.5-9.; 100-102.; 104-105.; 357-361. A regény első kiadása 1935-ben jelent meg.