Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - BARTA SÁNDOR Aranyásók (regényrészlet)

A Ferdetorony utca ugyanis az egyetlen összekötő útvonal volt a Korona utca s a vele párhuzamos Vasútmenti út között, amelyen a geológus cikkének a megjelenése óta viharos telekhossz kezdődött. A kis telek-spekulánsok meg mertek volna rá esküdni, hogy a Vasútmenti úti telekhossz mögött ugyanaz a bank állott, amely a Korona utcai besszt megszervezte mégpedig a „Közhitel Bank". Köszler a maga személyében szintén meg volt győződve arról, hogy a „Minerva", amely a Vasútmenti úti telekhosszt irányította, a „Közhitel Bank" pénzével dolgozott, és ha Miklósi, a „Közhitel" zseniális igazgatója már mindent lefölözött, akkor még az is kisülhet, hogy a geológus tévedett és a Korona utca sokkal alkalmasabbnak fog bizonyulni a villamosépítésre, mint a Vasútmenti út. Ezért Köszler nem adott el semmit, hanem lázas sietséggel lefedezte magát, sőt szívesen megvette volna Brandl telkeit is, ha ez a „dreckiger Schwab" durván vissza nem utasította volna ez irányú ajánlatát. Köszler tudta, hogy ez már csak olyan halálrángás féle, mint amikor a méh benne hagyja a fullánkját az ellenségében, és nemsokára ő maga is belepusztul. (...) Már a sarlach-járvány is egy kis főnyeremény volt Köszler számára. Esztike halála aztán betetőzte Köszler rózsás számításait. Brandl a veszélyes hangulat hatása alatt sürgősen kiköltözött a rózsadombi villájába, és feladta lakását. Köszler, aki már hetek óta nyomta az ágyat, Fanni minden siránkozása ellenére azonnal meg akarta nézni a kiürített lakást és Brandl két telkét, amit végre sikerült megkaparintania. El kellett hívatni Jánosit, a vicét, hogy tolja el Kosziért a hatvannégyesbe és a Korona utcába. Déli tizenkét óra lehetett. A nap néhány percre kigyúlt a szürke égbolton, és mint egy átázott szénaboglya égett füstölögve, de Köszler fölött tavaszba borultak a csupasz fák, Köszler szívében érlelő meleg volt, a szemében gyermeki nevetés - Köszler mókás, beszédes volt. Szivarral kínálta meg Jánosit, mézcukrot osztogatott a gyerekeknek, előre köszönt a lakóinak, nem lehetett ráismerni. (...) Az új telkein megnézett minden zugot, beguríttatta magát minden sarokba, meg volt elégedve magával, úgyszólván ingyen jutott a két telekhez. Eltolatta magát az épülő háza elé, az egyetlen építkezéshez, amelyen a krach ellenére is tovább folyt a munka. Végül Petrás és Jánosi a tolókocsival együtt felcipelték Brandl volt lakásába. Mint egy győztes hadvezér a csatatéren, gurult végig Köszler az üres szobákon. Megtapogatta a falakat, megpiszkálta botjával a pókhálókat, és még a gyors kiköltözés közben a falakon támadt sebhelyek sem tudták elrontani jókedvét. (...)