Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - MOLNÁR GÁL PÉTER A kaiábriász parti

tással kapubejáratot a körút felől. Azóta emelt fővel is beléphet a néző. Nem kell felgyűrt gallérú überciherben műélvezni, sompolyogni. Nem kell rettegni többé a rajtakapástól egy-egy vidékről fölrándult kereskedőnek, szégyenlősebb közigazga­tási férfiúnak. A szórakoztatás és a nyilvá­nosház nehézkesen vált ketté. Grüner Ja­kab és Wabits Lujza Király utcai TátraMu­lató-'p összeütközött az erkölcsöket őriző kapitánysággal: kiderült, hogy jobb embe­rek a bérház privát kapuján besomfordál­nak a szeparék hátsó ajtajához, nehogy el­lenőrizhető legyen érkezésük-távozásuk. Miről szólt az oly kitartó érdeklődést ki­váltó Klabriaspartie vaskos testiségek kéz­zel fogható és élcbéli árusítása közben? Kávéházban bonyolított kártyajátszmá­ról. Még csak nem is kártyacsatáról. Csu­pán partnerek mindennapi összeverődésé­ről. Szóváltás a pincérrel. Hajbakapás egy­mással. Komor tréfák. Mosolytalan ugratá­sok. Játék közben is körültekintő haszon­lesés. A kalábriász-partnerekről elmondha­tó: számukra a kártyázás az üzlet folytatása egészen más eszközökkel. Oroszi Antal eredetije fölleihetetlen. A Nationaler Verlag (Wien, VII/1 Neubau­gasse 29) kinyomtatta 7. kiadású változatá­hoz kell fordulni tájékozódásul. A címlap A. Bergmannt jelöli szerzőként. Oroszit el­hallgatja. Még Caprice alakban sem említi. Hat szereplőjű a bohózat: Simon Dalles Jonas Reis kávéházi vendégek Prokop Janitschek Dowidl, a gibic (Oroszinál Grünnek hívják) Móric, a pincér Reisné „A szín egy kis kávéház, jobbra asztal négy székkel, balra asztalka egy székkel." A pincér kupléja és magánbeszéde expo­nálja a bekövetkezőket. Kevésbé a vé­konyka cselekményt. Inkább a kávéda snorroló légkörét, a törzsvendégek kifogá­solható jellemét. Elöljáróban elpanaszolja Móric, hogy déli egytől éjfélig rendszerint kártyáznak a vendégek, mégsincs náluk egyetlen lyukas kétfdléres sem, és csak a fizetéskor derül ez ki. „Gyufát nem készí­tek ki az asztalra, naponta eltüntetik a gyu­faskatulyámat. Mondom tegnap: »Dalles út, miért teszi el a gyufamat?;« - »Nana!« - mondja erre -, »megvarjam, amíg más te­szi zsebre?«" Olyan kávéház ez, ahol a ki­bic így szól délután négy felé: „Móric, vi­gyázzon a székemre, el ne foglalják! Haza­megyek kávézni, rögtön jövök." Elégedet­len a pincér a törzsvendégekkel. A vendé­gek elégedetlenek a pincérrel. Morognak szakadatlan: „Ez a kávéház nem kávéház!" - a refrénszerű kiszólásból soká fennmara­dó szállóige lett. Hírlelték: Oroszi az Or­czy-kávéházat és szennyes nyakú klientú­ráját mintázta bele egyfelvonásosába. A Király utcát megnyitó sok embert be­fogadó házban, ahol a gabonakereskedők irodái voltak, alul gabonabörzeként műkö­dött a boltíves kávécsarnok. A ház az Orczy bárók tulajdona. Az utca nem a magyar ki­rályról, hanem az angolról nyerte nevét. Az Angliai Király Fogadóról. A deszkapadlós, öblös teremben a Zsidók Piarczán kifáradt kereskedők pihentek, vagy asztal mellett folytatták alkudozásaikat. A kávémérés ki­váltsága az Orczy báróké volt. Természete­sen nem a báróné állt a findzsák kihordá­sához. Kiadták árendába. Elébb Müller József, majd Finszter József bérlőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents