Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - MOLNÁR GÁL PÉTER A kaiábriász parti

A múlt század legelejétől „a pesti bor, nyersbőr, prém, szaru, korpa, gubacs, timsó, hamuzsír, toll, sziksó és a cserzőgubacs Zsidóbörzéje volt, egyben pedig a vándorló falusi zsidó házitanítók, a Melamedek céhszerű Hebergája is" - tudósít elvarázsolt tollal Bevilaqua-Borsody Béla, PestBuda kávéházainak szenvedélyes krónikása. „Ide gyülekeztek naponta és várták a jószerencsét, mely egy valamely jómódú zsidó családba juttatja be őket házitanítónak. Itt ült közöttük 1852-ben egy fiatal, nagyon szegény Melamed, bizonyos Vámbéry Ármin nevezetű." Ágai Adolf azt hírleli, hogy a későbbi híres orientalista a kávésék családjánál házitanítóskodott. Koszt mellé kvártélyt is kapott az Orczy-házban. Bevilaqua-Borsody cáfolja a makacs hitet, miszerint ebben a nevezetes kávéházban játszódna az elhíresült kalábriász parti. Tény: jó darab ideig tartotta magát a csalfán játszókra rápirító kiszólás — „Nem vagyunk az Orczy-kávéházban!" -, s a tréfásan csípős mondat még akkor is járta, amikor az Orczy-házat régen lerombolták már. Fennmaradt használatban a pincér szavajárása is: „Nur de Gall!" (Osak a méreg). A kalábriász parti kártyapartnerei ravaszkodnak, ügyeskednek, aprókat csalnak, nyerészkedni szeretnének egymáson. Ha mást nem, legalább egy potya szivart. Vagy beleisznak a másik megrendelt kávéjába. Morcosan összezsörtölődnek. Akár utóbb Sajó és Hacsek. Kártyába meredve boldogulni vágynak életükben. Mindenhol adják A kalábriász parti-z. Nemcsak külföldön, Pesten is szakadatlan fölújítják. Gyöngyi Izsó 1900-as évek Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tár „Go

Idstein Száminak látják nézők is, direktorok is. "