Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KOMÁRIK DÉNES A Dohány utcai zsinagóga építése

fizetettek ki senkinek. Hild'József"1854. jú­lius 30-án kelt árajánlatában kijelenti, hogy a megbízás átvételével a korábbi tervezé­sért őt megillető honoráriumot kiegyenlí­tettnek tekinti, tehát kalkulációjába bele­számította. A templom költségeit tartalma­zó két kimutatásban pedig szerepel a Kauser-Feszl-Gerster triásznak és Försternek a honoráriuma (Hildé nem!), ugyanakkor pályadíjak kifizetése nem. így tehát téves az irodalomban napjainkig rendkívül gyak­ran szereplő állítás tervpályázat létezésé­ről, mely nem egyéb, mint a három terv alapján történő döntés tényéből levont in­dokolatlan következtetés. A tervek Hild József 1853-54 fordulóján készített tervéről nem sokat tudunk. Stílusáról egy­korú beszámoló tájékoztat, néhány vonását a hitközségi tervbírálatból tudjuk meg. Mi­ként Feszi, ő is eltér az 1850 decemberé­ben kapott megbízás azon előírásától, hogy az utcai fronton háromemeletes bérház építendő. A bérház-szárnyakat a telek két oldalán helyezte el, úgy, hogy közöttük ud­var keletkezzék, melyet hátul a templom homlokzata zárt le. Az épületszárnyak ud­var felé néző homlokzatsíkjait úgy rendez­te el, hogy azok az utcavonalra merőlege­sek voltak, s az udvart lezáró templom homlokzata párhuzamos volt az utcával, így kerülte el, hogy a telek ferdesége a templom udvarába lépve láthatóvá váljék. A klasszicizáló épületről még egy fontos dolgot tudunk, éspedig azt, hogy kupolás megoldású volt. A Feszi Frigyes á\ta\ 1851 elején készített terv éppúgy nem áll rendelkezésünkre, minta többi, de egy főhomlokzati perspek­tivikus terv fennmaradt, éspedig két vál­tozatban: Feszi akvarelljén és egy arról ké­szült színes litográfián. Feszi feladatát úgy oldotta meg, hogy a két telekhatárra egy­egy kétemeletes lakóépület-szárnyat ter­vezett. Ezek az utca felé háromtengelye­sek voltak, hosszoldalaik azonban - a telek ferdesége következtében - különböző mé­retűek: 11 illetve, 9 tengelyesek. Az oldal­szárnyak tekintetében tehát - Hildtől el­térően - elvben ugyanazt a megoldást vá­lasztotta, mint később Förster. így trapéz alakú udvart kapott, de az oldalszárnyak homlokzati síkjára merőlegesen elhelyez­kedő templom-homlokzatot tudott tervez­ni. Maga a templom szabadon, állóan he­lyezkedett el, a lakóház-szárnyakhoz nem kapcsolódott, azoktól szabad terület vá­lasztotta el. Alaprajzi elrendezésére nézve a homlokzati tervből nem sokra lehet kö­vetkeztetni. Hatalmas, domináló kupolája sugallná a centrális elrendezést, ez azon­ban nem lehetséges, mert az imaszékek tervezett számában is megmutatkozó hely­igényt itt csak hosszhajós formában lehe­tett kielégíteni. Ludwig Förster tervéről, mellyel a meg­bízást elnyerte, közvetlenül nem tudunk semmi közelebbit, a döntés alapjául szol­gáló tervek, mint mondtuk, nem maradtak meg. Förster 1854 februárjában kelt műle­írása túlnyomórészt a zsinagóga építésérc vonatkozó általános eszmefuttatásból áll, s nagyjából annyit tudunk meg tervére vo­natkozóan, hogy az épület külsejét nyers­tégla burkolattal akarja megoldani, a karza­tokhoz pedig öntöttvas szerkezetet tervez. Mivel az építési bizottság a végleges dön­téskor változtatás nélkül fogadta el, ez a

Next

/
Thumbnails
Contents