Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KOMÁRIK DÉNES A Dohány utcai zsinagóga építése

terv nyilván kevéssel vagy semmiben sem különbözött a beadványi tervtől, illetve a megvalósult változattól. Teljes belső elrendezése szinte azonos a tempelgassei zsinagógáéval, csakúgy, mint homlokzatának nyerstégla megoldása, valamint kapubejárata. Utcai homlokzatának elrendezése, kéttornyos megoldása az, ami lényegesen különbözik a bécsi templométól. Az építési terv kiválasztása 1854 február végéig a hitközség által rendelt mindhárom terv elkészült, így nem volt más hátra, mint a megépítendő terv kiválasztása. Az építési bizottság saját kebeléből egy héttagú bíráló bizottságot nevezett ki, mely a megfelelő terv kiválasztására március 5-án összeült. A bírálati jegyzőkönyv tanúsága szerint főleg alaprajzi, funkcionális kérdések szerepeltek a mérlegelés során. A negyedik pont ugyan a homlokzattal foglalkozik, de csak annyit tudunk meg belőle, hogy ízlésesen díszített, impozáns külsőt igényeltek, és ezt különösképpen egy utca felőli főkupolával vélték elérhetőnek, valamint több kisebb kupolával a két elülső oldalon, miként a Kauser-Feszl-Gerster terven volt látható. Ezért a bizottság úgy határozott, hogy Hildet, kinek tervét alaprajz és belső elrendezés tekintetében a legmegfelelőbbnek ítélte, felszólítja: a homlokzatot „az említett stílusban" dolgozza át - annál is inkább, mivel az ő terve is kupolás megoldású volt. Az „említett stílusban" kitételből sajnos nem világos - a szövegösszefüggésbe állítva -, hogy csupán a több kupolás elrendezésről van-e szó, vagy Feszi orientalizáló modorának átvételéről, de az előbbi valószínűbb. Hild az átdolgozással két hónapon belül kész volt, s 1854. május 4-én a módosított tervet átadta. Az ezt rögzítő záradék még azt is tartalmazza, hogy a bizottság a tervvel teljesen egyetértett. Két héttel ezután, május 18-án összeült a teljes templomépítési bizottság, hogy véglegesen döntsön a megvalósulásra szánt terv kiválasztása ügyében. Bár az ülésen többen kifogásolták a telek ferdeségét nem leplező megoldást, a csigalépcsőket, sőt a külső formát is, végül mégis Förster tervét fogadták el, félretolva a kiküldött bíráló bizottság véleményét, egész munkáját. Hogy ez miért és mi módon történt így, nem tudjuk. Az építkezés Mindezek után 1854. július 30-án a telken álló egyemeletes épület bontásával a nagy terv megvalósítása elkezdődött. Szeptember 5-én már sor került az alapkő letételére, és az 1854-dik esztendő építési szezonjának végére, december közepéig az alapozás elkészült. Az épületnek 1855 végéig tető alá kellett volna kerülnie, a templom felavatását 1856 szeptemberében akarták végezni. A kiviteli munkák - a középítkezéseknél akkor általános - versenytárgyalásos alapon történtek, így a kőművesmunkákat Hild József végezte. A bécsi tervezőnek állandóan a helyszínen levő helyettese az ő alkalmazásában álló Wechselmann Ignác építésvezető volt. Szerepe nem tévesztendő össze a kőművesmunkákat a helyszínen irányító kőműves-palléréval, aki Hild alkalmazottja volt. Wechselmann a tervezőt helyettesítette, végezte mindazt, amit távollétében a tervező nem