Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KOMÁRIK DÉNES A Dohány utcai zsinagóga építése

két tervből is lehet, mégis elgondolkoztató, hogy a rendkívül nagy tekintélyű, közel egy évtizede a hitközségnek dolgozó Hild mellett miért bízták meg a fiatal, öt éve működő építész-triászt mintegy vetélytársul - ami az idős, tekintélyes mesterrel szemben akár sértésnek is volt tekinthető. Nézetünk szerint a több terv készítésének alapvető magyarázata a hitközségen belüli különböző beállítottságú, ízlésű csoportosulások, frakciók létezése volt. Ahogy megosztott volt a hitközség rítus tekintetében, valami hasonló, noha lényegesen enyhébb színezetű nézeteltérés állt fenn a templom stílusát illetően is. Lényegében a stílusvitát akarták két terv - és éppen ezért csak két terv - készíttetésének segítségével eldönteni, s nem különböző építészeti megoldások életre hívásával, jó és még jobb megoldásokat ütköztetve optimális építészeti eredményhez jutni. Ismerve Hild munkásságát, klasszicista művészi meggyőződését és az addig készült, nyilván klasszicizáló zsinagóga-tervezeteit is, tőle ilyenre számítottak a végleges, nagy templom terve esetében is mint ahogy így is történt. A klasszicizmustól az ízlés akkor már általában is elfordulóban van, s ezen túlmenően a keletiesromantikus zsinagóga-stílus hihetően sokak szemében modernebbnek és alkalmasabbnak tűnt. Bár az akkori építészek mindegyike képes volt különféle stílusokban tervezni, számunkra nyilvánvaló, hogy Feszi Frigyes irányulása különösen alkalmas volt e célra. Mivel azonban 1850-ig még alig volt lehetősége a csupán 1845 óta Pesten működő fiatal építésznek ezt széles körben megmutatnia, joggal tételezhetünk fel valamilyen - általunk egyelőre ismeretlen - személyes ismeretséget, kapcsolatot is a megbízás mögött. Megkockáztathatjuk annak a lehetőségnek feltevését is, hogy Feszit éppen Hild ajánlotta, aki őt jól ismerte, és több jel szerint támogatta, rokonszenvezett vele. Míg Hild és Feszi párhuzamos megbízása mögött a stílusvita és a hitközség eltérő nézeteket képviselő két csoportja valószínűsíthető, addig Förster három évvel később történő felkérése inkább egy szűk csoport akciójának látszik, benne a Bécsben is otthon lévő hitközségi elnök, Boscovitz Löbl József jelentős szerepét, talán iniciálását sugallva. A lépés indítéka a stílusvita eldöntése már nem lehetett, inkább arra gondolunk, hogy a keleties-romantikus változatot akaró befolyásos vezetők jobban megbíztak az idősebb, tekintélyesebb és külföldi Försterben. Befolyásolhatta őket a bécsi hitközség döntése, és megtetszhetett nekik a tempelgassei zsinagóga terve, mely építkezésnek 1853-ban az alapkő-letétele megtörtént. Az is lehet, hogy eleve valamilyen laza adaptálást igényeltek, amely feltételezést némileg alátámasztja a két templom közti több, szinte azonosságig menő hasonlóság. Mindezekből világos, hogy nem volt tervpályázat, sem nyilvános, sem úgynevezett meghívásos. Ennek az eddigieken kívül az is ellentmond, hogy pályázatról sehol, semmilyen forrás nem tud, nem beszél, az említett három tervnél többről sehol szó nincsen. Márpedig egy nyilvános tervpályázatra teljesen bizonyos, hogy jóval több pályaterv érkezik be. Adatunk van ugyanakkor arra, hogy a tervezésért mindhárom építész megkapta tiszteletdíját, s bizonyítékunk arra, hogy pályadíjakat viszont nem