Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI „Szóval azt mondja, aki zsidó, tartsa magát zsidónak?"

mert Scheiber professzortól nagyon sok okos dolgot lehetett hallani. Én azt is akkor tudtam meg, mikor elkezdtünk oda járni, hogy az ottani könyvtárból lehet kölcsönözni. Elhatároztam, hogy tanulgatok egy kicsit... nem mondhattam, hogy továbbképzem magam, mert roppant hülye voltam a zsidósághoz - valamikor azt mondták, háromféle zsidó van Magyarországon, ortodox, neológ és nagykanizsai; hát én történetesen nagykanizsai vagyok, és abszolút tudatlan: nálunk disznót öltek, de szombati gyertya nem volt. Már a nagyszüleimnél sem. Maga mitől lett más? Egyértelműen Auschwitztól. Nagyon kevesen éltük túl, de aki túlélte és nem kimondottan idióta, ebből világosan érthetett. Aztán mikor hazajöttünk, szembetalálkoztunk a „dunyhaciha"-antiszemitizmussal. Tudniillik a dunyhacihákat széthurcolták a lakásunkból, és amikor visszakértük ezeket, még azok is antiszemiták lettek, akik sajnáltak minket, mikor elvittek bennünket. Na, Scheibernél aztán kiderült, hogy mikor ő befejezi a kidust, akkor kint a kapu előtt, a járdán csoportosultak a gyerekek. Egy részük onnan a Dunaparkba ment, de a többiek nem tudták, mit kezdjenek magukkal, mert nem akartak elválni egymástól. Én meg elnéztem, milyen szerencsétlenek és milyen neurotikusak ezek a gyerekek. Neurotikusak? El se tudja képzelni, mennyire. Nagy részük Scheibertől tudta meg először, hogy létezik pozitív oldala is a zsidóságnak, hisz egész életükben csak a negatív hatását érzékelték: hogy utálják őket, az iskolában zaklatják őket, otthon viszont szó sem esik a dologról. Milyen pozitívumokra gondol, például? Például az ünnepekre. Nagyon szépek. Vagy a dalok, a zsidó zene. Én ugyan botfülű vagyok, de gyönyörűnek tartom őket. Az askenázi zsidók zenéje nem más, mint az egész kelet-európai népzene, kicsit körülmetélve. Van benne magyar, lengyel, román, orosz zene, de mindegyik hasonítva a zsidósághoz, és a legjobbakat válogatták ki belőle. És még valami: a keresztények általában túlbecsülik a zsidók összetartását. Ilyen nincs. A zsidóság összetartozás-érzése mint olyan nem létezik, ez hülyeség. De konkrét esetekben, ha valaki bajban van, a társa mindig megsegíti. Sohasem felejtem el, hogy 79-ben elmentünk a feleségemmel Velencébe. Vasárnap érkeztünk, zuhogó esőben, szállásunk nem volt. (Én ötvenéves voltam, de támaszos hátizsákkal mentem, mert eltanultam a fiamtól, hogy azt úgy kell.) Mondtam a feleségemnek, hogy nyugi. Bementem a zsidó múzeum-