Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI „Szóval azt mondja, aki zsidó, tartsa magát zsidónak?"

az antiszemitizmussal. Azért nem, mert kioktattam rá, hogy nem elég a tudás, társadalmilag is el kell tudnia fogadtatni magát. Sohasem felejtem el, hogy mikor első elemista lett, azt mondtam neki: fiam, ha valamit tudsz, csak akkor jelentkezz, ha azt mondják, jelentkezzen, aki tudja. Akkor felelj csak, ha téged kérdeznek. És csakis azt mondd, amit kérdeznek, annál soha ne többet. A fiam nagyon értelmes gyerek volt, megértette, és ennek megfelelően népszerű is volt. Ezen kívül elzavartam sportolni is. Tájékozódási futó volt Monspart Sarolta csapatában, nem tudom, hány érmet hozott haza annak idején. Alacsony termetű, vékony dongájú gyerek volt, azóta hála istennek megerősödött, de hát harminchét éves családapa - Izraelben, teszem hozzá. Noha most itt magának becsületszavamat adom, hogy sohasem befolyásoltam sem arra, hogy elmenjen, sem arra, hogy itt maradjon. Hacsak ezt a nevelést nem tekintjük befolyásolásnak. Ezzel a neveléssel számos zsidó Magyarországon él, mások meg Amerikában. A fiam volt kint egy amerikai rokonunknál tizenhét éves korában, és úgy utálta azt az országot, hogy hat hét helyett három hét után hazajött. Igaza volt, én se megyek ki még látogatóba se. Izraellel is az a bajom, hogy amerikanizálódott. De visszatérve: a fiam a Fazekas gimnáziumba járt matematika szakra - matematikus is lett belőle, ma is az -, és ott is jól elboldogult meg a katonaságnál is, mert jó atléta volt. Én viszont féltettem attól, hogy rossz társaságba talál keveredni. 0 ugye 76-ban érettségizett, s a hetvenes évek közepén voltak az utórezgései az úgynevezett beat-nemzedéknek: a koszt szerették, de ideológiájuk vagy elképzelésük nem volt már hozzá. Ezért a feleségemmel úgy határoztunk, hogy a gyerek társaságát befogadjuk ide, a lakásunkba. Ez 75-76 fordulóján történt, és a szűk családomon kívül négyen alakítottuk meg a csapatot: a feleségem, a fiam meg én egyszer, aztán Berger István - Csuló néven volt közismert, most halt meg pár hónapja -, aki az egyik legnagyobb tudású rabbi volt Magyarországon, aztán egy Villányi nevű fiatalember, és Magén István grafikusművész a feleségével. Ez a csapat járt hozzánk, először vasárnaponként. Aztán rájöttünk, hogy mi zsidók vagyunk, hát miért vasárnaponként járunk össze, járjunk össze pénteken este. Ok a gyereke társasága voltak? Mindegyikünké. Egy csapat voltunk, együtt jártunk kirándulni, együtt töltöttünk több órát vasárnaponként, majd péntekenként. Igen ám, de akkoriban péntekenként Scheiber professzornál is nagy társaság gyűlt össze. Kezdetben a menzán tartotta az előadásait, lent a földszinten, de idővel annyian lettek, hogy felkerült az egész a díszterembe. Százával voltunk ott,