Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI „Szóval azt mondja, aki zsidó, tartsa magát zsidónak?"

zsidóság nem származás, hanem inkább szellemi közösség. Hiszen az etiópok közül a Falassa-törzs tagjai is zsidók, de láttam én már ferde szemű japán zsidót is. Miben áll ez a szellemi közösség, és min alapszik: a történelmen, a közös kultúrán? Nem. A Tórán. Ugyanis hiába vallástalan az ember - én például annyira vallástalan vagyok, hogy ha hozzányúlok egy üveg borhoz, azt egy vallásos zsidó már nem ihatja meg, mert én nem tartok szombatot, tehát nem számítok tisztességes zsidónak, tehát eltréflizem a bort -, azt azért tudni kell, hogy a zsidóságban a vallási kultúrát és a zsidó kultúrát nem lehet elválasztani. Annak idején ott voltam a MAZSIKE (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) alakuló ülésén, ahol azt mondták: ők kizárólag zsidó kultúrával akarnak foglalkozni, de a vallással nem. Na hát én elég trágár módon megmondtam nekik, kinek mit csinálok akkor, ha valaki meg tudja nekem vonni a határt, ahol a kettő elválasztható. Egyébként meg Magyarországon a második világháború után a megmaradt zsidóknak nem volt más lehetőségük a zsidóságuk kiélésére, mint a vallás. Minden egyebet keményen tiltottak és megtoroltak. Mi lett volna a más lehetőség? Tilos volt minden olyan, a zsidó identitással összefüggő tevékenység, amelyik nem a valláson alapult. Na, amikor 1957-ben megszületett a fiam, elhatároztam, hogy nem fogom őt a párválasztásában erőszakosan befolyásolni, viszont mindent megteszek azért, hogy természetes módon zsidó partnert válasszon, vagy ha nem ilyet választ, akkor a majdani felesége legyen zsidóvá. Mert végül is én a saját korosztályomban vagy a nálam idősebb nem zsidókban - lett légyen az magyar vagy német - potenciális gyilkost láttam, lévén, hogy Auschwitzban voltam egy évig, és nagyon jól ismerem az azt megelőző és azt követő viszonyokat is. Es mit tett ennek érdekében? Mikor a fiam hétéves lett, elküldtem a Dohány utcába Zoldán Sándorhoz, a sameszhez Talmud-órákra. A fiam hétéves korában megtanult héberül nem mondom, hogy tisztességesen, azt sem, hogy szfaradiul, de askenáziul igen -, barmicvója volt, tehát mindent megkapott, ami egy zsidó fiatal identitását meghatározza. Egy pillanatig nem volt kétsége afelől, hogy hova tartozik. Megkíméltem az identitászavaroktól, ezáltal egy nagy adag neurózistól is. Nagyon érdekes, hogy a gyerek külsejét tekintve kész zsidó karikatúra volt, Woody Allen-típus, ennek ellenére sem az iskolában, sem a hadseregben - egy évet töltött le az egyetemi században - nem találkozott