Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - STANDEISKY ÉVA A kommunista polgárellenesség
nek kérdése foglalkoztatta. 1954 októberében lelkesen üdvözölte az embercentrikus szocializmust hirdető Nagy Imrét, aki akkor - ritka kivételként - érvényesíteni tudta akaratát a pártvezetésben. Az 1955-ös konzervatív fordulat fokozta Déry közéleti aktivitását, ami 1956 nyarán Petőfi-köri felszólalásával érte el csúcspontját. A korábbi kultúrpolitika „végrehajtói", a Szabad Nép hajdani rettegett publicistái, fontos irodalmi posztok betöltői - Gimes Miklós, Aczél Tamás, Molnár Miklós, Méray Tibor -, valamint Benjámin László, Zelk Zoltán és a többiek 1954 nyarától lettek a Nagy Imre képviselte reformvonal hívei. Reformellenzékivé válásukban elsődleges szerepe volt a börtönből szabadult barátaik beszámolóinak. A Szabad Nép 1954. október 22-24-i nevezetes taggyűlésén mondotta Méray Tibor: „Minket, akiket tíz év megedzett, ...nem lehet megijeszteni többé sem fenyegetéssel, sem lekispolgárosozással." „írói és emberi tragédiám - írja Zelk börtönbeli önvallomásában -, hogy mint kommunista költő részt vettem a régi politika hibáiban. Évekig éreztem Illyés, Tamási Áron, Weöres Sándor, Tersánszky és sok más író elhidegülését, sőt néha tüntető bizalmatlanságát. 1953 júniusa után pedig közel egy évig kommunista írók, Kónya, Kuczka, Sipos, Erdei Sándor, Déry, Örkény bizalmatlanságát is. Ez rendkívül 14. Magyar Országos Levéltár Jelenkori Gyűjtemény. XX-5-h, Déry Tibor és társai perének iratai. Operatív iratok. (Továbbiakban: MOL Déry és tsi. Op.) 1. doboz, 3. kötet. 300. o. Fogolytársa, Molnár Zoltán így jellemezte öt: „Neki nemigen voltak polgári illúziói és vágyai, mint esetleg Dérynék és Háynak ...sőt neki politikai kifogásai, elméleti kritikája, vagy szociális felháborodása sem igen volt, mint mondjuk az inkább népközeiben lévő népieseknek, vagy riport után járó fiatal komhatott rám. S amikor Haraszti és más börtönből szabadult, majd rehabilitált emberek sorsáról beszéltek, gyakran kerültem olyan lelkiállapotba, hogy elöntötte a vér _ „14 az agyamat. Az idézett jegyzőkönyv-részlet utal arra is, hogy a zsidó eredetű kommunisták közül többen „csak" 1954-ben lettek a Nagy Imre-féle reformvonal elkötelezett hívei. A korábban Nagy Imre mellé állókat nem, vagy másként kísértette a múlt - saját múltjuk-, mint a hozzá 1954-ben csatlakozókat. Az 1953. július 4-i Nagy Imre beszéd - a miniszterelnöki program - túlzottan magyar-centrikusnak érzett felhangjai régi, rossz emlékeket ébresztettek sok, vészkorszakot átélt kommunistában. A hazugságok, szép ígéretek után bizonyítékokra volt szükségük. Ezeket a bizonyítékokat a börtönből szabadultak beszámolói, valamint Nagy Imre következetes reformpolitikája szolgáltatta számukra. A pártvezetők változatlan polgárellenességéről Mint korábban, 1953 után is a kommunista párt vezetői minden rossz forrását a polgári befolyásban vélték felfedezni. Révai azzal magyarázta Déry Felelet-e. második kötetének sikerét, hogy „a polgári és kispolgári nézeteknek még mély gyökerei vannak a magyar irodalmi és kritikai közmunistáknok (mint Kuczka stb.). Neki csak végtelen nagy elkeseredése volt. Nem lett hát belőle sem vezér, sem cikkíró, sem határozatszerkesztő, hanem csak - taggyűlési felszólaló. De az aztán igen! [...] Zelk 'véresszájú' felszólaló volt, de biztosan nem akart ellenforradalmat." Uo. 59.d. 14. k. 52.0.1957. júniusi. 15. PIL 793.f. 2ö.e. lik. 431. o. A Politikai Bizottságnak, 1953. szeptember 30.
