Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - STANDEISKY ÉVA A kommunista polgárellenesség
véleményben." 15 A helyzet szerinte 1952höz képest Nagy Imre kormányra kerülése után tovább rosszabbodott. „Az irodalmi életben most a főveszély az, hogy a kispolgári, sőt itt-ott egyenesen reakciós hullám elönt bennünket, sőt még a kommunista írókat is befolyásolja és eltéríti a helyes úttól". 16 A kommunista vezetők polgárellenessége 1953 után is lépten-nyomon kimutatható. Az 1955 decemberi irodalmi párthatározatot elfogadó PB-ülésen Gerő Ernő például a következőket mondotta: „...az írók között kialakult egy csoportosulás, melynek képviselői pártellenes, revizionista, jobboldali álláspontot képviselnek. [...] Nevén kell nevezni a gyereket, s én Déry, Aczél, Zelk mellé a Mérayt is felemlíteném, felvenném. (Rákosi elvtárs: Nagyon bővül a lista.) Mérayra én azért gondolok, mert amióta én ismerem, igen arcátlanul viselkedik. Van néki bizonyos renoméja, de - a mostani filmjével kapcsolatban is [9-es kórterem] - népszerűséget mi adtunk neki. Azonkívül Déry, Aczél és Méray is nagyburzsoá-származásúak, valamelyik gyárosnak a fia, lényegében tehát nagyburzsoá elemek, és erre feltétlenül utalni kell. [...] Ezek nem kommunisták, ezt így mondani nem helyes." 17 A reformellenzékhez tartozó kommunisták ugyanakkor egyre nyíltabban fejtették ki a közelmúlt hibáival kapcsolatos véleményüket. Különösen így volt ez a Szovjetunió Kommunista Pártjának a sztálinizmus bűneit részben feltáró XX. kongreszszusa utáni időszakban. Az egyik lap vezércikk-írója így ír a „kispolgári" szó jelenteid. PIL793.Í. 2.ô.e. l.k. 410.O. \&aAPoeáoi8izomógnok. 1953. november 10. sének eltorzításáról: „...az értelmiség köreiben gyakran jelenkezett a kispolgári befolyás. (És itt mindenekelőtt a valóságos jobboldali, nacionalista, antiszemita, kozmopolita stb. hatásokra, illetve a velük szövetséges szektás, dogmatikus nézetekre gondolunk. Amit az elmúlt években »kispolgári befolyas« címszóval illettünk, az igen gyakran a munkásosztály és a parasztság befolyása volt az értelmiségre, a munkásosztályban és a parasztságban fortyogó hangulat megfogalmazása, kicsapódása az irodalomban, művészetben, újságírásban stb). A polgár-problematika a Kádár-korszak elején is felmerült. Az MSZMP-ben nem volt ritka az a nézet, hogy a „fegyveres ellenforradalom" felszámolásával egyidejűleg nem szűnt meg az „imperializmust szolgáló" szellemi erők támadásának veszélye. Szerintük az 1956 szeptemberétől lazára fogott, majd október végén eleresztett gyeplőt újra határozottan kézbe kell fogni. „A marxizmus elleni támadás - olvasható a pártközpontban 1957 tavaszán készült feljegyzésben - szélesen bontakozik ki az irodalmi és művészeti élet gyakorlatában. Az irodalom pártosságának, a szocialista realizmusnak polgári liberális tagadása tág teret nyitott nem csak a polgári irodalmi és művészeti irányzatoknak általában, de ezen belül is különös súllyal az olcsó sikert hajhászó, színvonaltalan műveknek, a kispolgári giccsnek. ...Az eszmei zavarkeltés ellen eddig még nem vettük fel kellő eréllyel a harcot. Ideológiai téren nem a párt, hanem az ellenforradalom tá17. Petőfi Irodalmi Múzeum, Horváth Márton-hagyaték. 18 [Ivhűségeti Művelt Nép, 1956. szeptember 9.
