Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - STANDEISKY ÉVA A kommunista polgárellenesség

tettségről tanúskodó levele a bizonyíték. Nagy Imre egy évvel később a börtönben „zavaros burzsoá nézeteknek" minősítette Dérynék a sajtó-vitán elhangzott kijelen„, .10 teseit. Sematizmus és kispolgáriság A „továbbélő", „fertőző" kispolgáriság: a „polgári ideológia kártétele" volt a központi témája az ún. Felelet-vitának, amelyet a pártközpont a kommunista írók ráncbaszedésére, kiokítására szervezett 1952 őszén. Az ürügy Déry Felelet-c második kötetének megjelenése volt, de Révai irodalmi vitává szélesítette a tanácskozást: olyan alkalomnak szánta, ahol jobb és bal felé egyaránt üthet. A vitát alapvetően a klikkek egymás elleni vádaskodása tette hírhedtté. A kommunista írók egyik csoportja - Benjámin László és az Új Hang körül tömörülők szektásságban, sematizmusban marasztalták el a főként a Csil/ag-ba és az Irodalmi Újsdg-ba író Aczél Tamást, Devecseri Gábort és a többieket, akiket az „úri fiúk klikkjé"-nek neveztek. Mindkét csoportosulás tagjai káros burzsoá ideológiai befolyást vetettek a másik szemére. Az „úri fiúkhoz" sorolt Karinthy Ferenc „kispolgári vonalnak" nevezte az Új Hang vonalát. Molnár Miklós már-már politikai, ideológiai szembenállást gyanított: szerinte „Benjámin, Kónya és Zelk elvtársak" mögé „csoportosulnak az Iró10. Standeisky Éva: Déry Tibor és Nagy Imre Múltunk, 1992. 4. 40-48. o. 11. Vita irodalmunk helyzetéről. Bp. Szikra K. 1952.78. o. A további idézetek is a fentebbi jegyzőkönyvből valók. szövetség ingadozó elemei", akik „azon az oldalon szekundáltak, ahol úgy látták nem teljesen ok nélkül -, hogy tág rések nyílnak a burzsoá ideológia behatolása előtt". Zelk Zoltán a következő érveléssel utasította vissza a veszélyes vádakat: „Nagyon igazságtalan lenne odáig egyszerűsíteni a dolgot, hogy az egyik csoportosulásban a sematikusok vannak, a másik csoportosulásban viszont azok, akikben erősebb a kispolgári csökevény. Nem, elvtársak: sematizmus is, kispolgári csökevény is van mindkét csoportban, és hogy mennyire van mind a kettőben, azt nem kell különösebben bizonyítanom, hiszen tudjuk, hogy a sematizmus a legtöbb esetben takarója a be nem vallott, de túlságosan féltett kispolgári csökevényeknek".

11 Minden rossz egy tőről fakad tehát: a múltból, a le nem küzdött polgári világból. A vitán felszólaló Lukács György szerint is mindkét csoportnál „a polgári maradványokról van szó, mind a kettőben a polgári környezet hatásáról beszélünk." A „kincstári irodalom" művelői azért sematikusak, vélte Lukács, mert a polgárokhoz hasonlóan tévesen értelmezik a proletárdiktatúrát, nem ismerik fel benne a „legmagasabbrendű demokráciát", amelytől idegen a kispolgári hajbókolás, a mindent rózsaszínben látó megelégedettség. Lukács tehát „kispolgári" alatt mást értett, mint a többiek: „kicsinyes, korlátolt gondolkodá• • 12 sú, szűk látókörű személyt, nyárspolgárt . A „nép" és a „párt" viszonyát ideálisnak 12. A Magyar Értelmező Szótár így definiálja a „kispolgár" egyik jelentését. A „kispolgári" szó leggyakrabban életmódbeli, kulturális igénytelenséget jelöl. A kommunisták szóhasználatában a „kispolgári" végletesen egyoldalú, pártosan ideologikus tartalmú lett.