Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - STANDEISKY ÉVA A kommunista polgárellenesség
akkor a kommunista mozgalomban, s különösen a fiatalok között általában nem számított, hogy ki zsidó, s ki nem. A „zsidózó" Rákosi Rákosi Mátyás „nyomatékosan aláhúzta - írja a Népművelési Minisztériumot szervező Losonczy Géza a betegeskedő miniszternek, Révai Józsefnek 1949 júliusában -, hogy óvakodjunk az »ügyes kispolgári zsidó intellektuelektol«. Ezekkel mondotta [ti. Rákosi] - legalább ugyanannyi bajunk lehet, mint azokkal az értelmes munkásokkal, akiket be fogunk hozni - azzal a különbséggel, hogy míg a munkáská-dereknél néhány évi keservesverejtékes munka az esetek többségében meg fogja hozni a maga gyümölcseit, addig az előbbi kategóriánál soha nem tudhatjuk, hogy mi-kor válnak belőlük kémek, és mikor teszik tönkre erőfeszítéseinket éppen a pártvonal végrehajtása ürügyén." 5 Ritka dokumentum ez: az értelmiségi szóhoz kapcsolódó pejoratív jelzők között egymás mellett olvasható a kommunisták szóhasználatában gyakori „kispolgári" és a kínos tudatossággal került „zsidó". Az „ügyes zsidó" az antiszemiták szókészletéből ismerős. A „kispolgári" melléknév a kommunista szövegek állandóan előforduló szava. A rossz, az elvetendő, leküzdendő, a meghaladandó megjelölésére szolgált. Mögöttes értelmét általában a szövegkörnyezet tárja fel. 5. Politikatörténeti Intézet Levéltára, 793.f. 2.5.e. II.k. 484.0. A levél kelte: 1949. július 14. Lásd Dokumentum: Losonczy Rákosi „zsidózása" mögött kommunista polgárellenesség, értelmiségellenesség van, s nem antiszemitizmus. A magyar kommunista párt mindenható vezetője annyira elidegenítette magától a zsidó szót, hogy magánbeszélgetésben a nem zsidó többség pejoratív szóhasználatát is átvette, illetve sajátos negatív tartalommal töltötte meg. Számára a zsidó mindenekelőtt renitens, nehezen betörhető értelmiségit jelentett, potenciális vetélytársat, lázadásra hajlamos alattvalót, akik között - a magyarországi történelmi átalakulás sajátosságainak megfelelően - számosan voltak zsidó származásúak. Az idézett példából arra is következtetni lehet, hogy a szovjet pártvezetésben felfelbukkanó zsidóellenesség beépült Rákosi vezetési manírjaiba. Olykor ő is aggályosnak tartotta a zsidó eredetűek viszonylag magas számát a pártbürokrácia és a szellemi élet bizonyos területein. Magára és közvetlen munkatársaira sohasem gondolt. Nem úgy a szovjet pártvezetők. 1953-ban a szovjet pártvezetés Rákosit többek között zsidó voltára hivatkozva távolította el a miniszterelnöki posztról. A sors fintora, hogy csupán hónapok teltek el a magyarországi anticionista kampány elindítása, az úgynevezett orvos-per előkészületei óta, amelyet éppen a szovjet orvosok elleni hajsza nyomán maga Rákosi Mátyás szorgalmazott. A készülő szörnyű színjátékot mindkét országban Sztálin halála akadályozta meg. Rákosi számára a legmegalázóbb az lehetett, hogy a birodalom urai magyarságát kérdőjelezték meg, amelyhez Géza levele Révai Józsefnek.
