Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - STANDEISKY ÉVA A kommunista polgárellenesség

addig - így merte remélni - nem férhetett kétség. Új azonosságtudat, régi „bűnök" Az új rend hívei és az általuk eltüntetni vágyott régi rendszer képviselői között egyaránt voltak zsidók. A zsidó eredetű pártvezetők és párttagok többsége nem tartotta magát zsidónak: múltbeli megaláztatásait elfojtotta, s mint „nem létezőt" gyermekei elől is eltitkolta. A kommunistává lett zsidók közül sokan szabadulni akartak származásuk koloncától. Tabula rasát csináltak: mintegy megszüntették múltjukat. Ez volt az egyik lehetséges módja annak, hogy feldolgozzák a zsidóságuk miatt korábban megélt traumákat. Az identitást váltók élni tudást reméltek a drasztikus szakítástól, valójában újabb szenvedések, a későbbi meghasonlások útjára léptek. „A sztálinista korszakon végigvonul bizonyos, gyakran a családokat is megosztó kettősség, vagy nem is kettősség: hármasság. Ugyanabban a fennmaradt zsidó családban lehetett például izraeli kivándorolt vagy nyugatra emigrált családtag, lehetett üldözött polgár, akit kitelepítettek, és a Hortobágyon élte meg az ötvenes évek elejét, lehetett prominens pártfunkcionárius vagy AVH-s tiszt is. Tehát még a sztálini kor zsidóságát sem szabad egységesen a rendszer kiszolgálói között látni, hanem tisztázni kell a megosztottságot. Egy gondos felmérés az áldozatok között valószínűleg éppen annyi zsidót azo6. Isidákérdésitt és most Gyökerek és indák. Kerekasztalbeszélgetés. Világosság, 1989.6. sz. 439. o. nosíthat, mint a párthívek között." mondja a kialakult helyzet abszurditásáról Karády Viktor.

6 A polgárságból jött zsidók jelentős hányada 1945 után a kommunista párt tagja lett. A nem zsidó eredetű polgárságból is számosan, de az előbbieknél feltehetően jóval kisebb számban léptek be a kommunista pártba. Mind az előzőeknek, mind az utóbbiaknak meg kellett tagadniuk múltjukat, vagy állandó bűntudatban kellett élniük „kettős lelkiségük" - kommunista voltuk és a korábbi osztályhelyzetükből adódó szokásaik, beidegződéseik - miatt. Nem egy közülük fogyatékosságnak, tökéletlenségnek tartotta származását, s neofita túlbuzgósággal próbált alkalmazkodni a csalhatatlannak hitt párthoz. Sokuknak szüleik hitét, a családi tradíciókat kellett megtagadniuk ahhoz, hogy elfogadott tagjaivá váljanak egy új, szigorúan hierarchizált közösségnek. „De az oszályából kilépett polgár kihez, mihez legyen hű, polgárönmagához vagy a proletárosztály társadalmi eszméihez? Ha elhagyta osztályát, mint szülőinek gyermeke, öröklött természete, jó gyerekszobája, ingyen kapott műveltsége miatt önmagához sem lehet hű. Leglényegesebb vonásait, tág körű ismereteit, csiszolt ízlését állandóan takargatni kénytelen, mintegy bűntudattal él származása, múltja miatt. [...] Értelmileg azonosítja magát a szocialista mozgalom eszmei tartalmával, de érzelmeiben, szokásaiban nem tud azonosulni a proletárok alacsonyabb műveltségű, kisebb igényű, anyagi színezetű, szűk életformájával. Hogy leplezze