Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

VÉSZKORSZAK - MAJSAI TAMÁS „Bíborosok és püspökök a zsidómentés barikádharcában"

az egyházak tiltakozó akciójának feladásához bevetett kormányzati argumentációnak, nevezetesen a kormány ellenkező esetbeni lemondásának, illetve a deportálás felfüggesztésére tett ígéretnek. A Horthy-féle döntésben ugyanis a magyarországi egyházak egyfelől igen súlytalan szerepet játszottak csak, a protestánsok mindenképpen, másfelől pedig a deportálás leállítása a tárgyalások idején már befejezett tény volt. (Meglehet, a konkrétan rendelkezésünkre álló eddigi adatok alapján nem dönthető el kényszerítő erővel, hogy az egyházak vezetői ez utóbbiról mennyiben voltak informálva; a kormányzati körökhöz fűződő igen bensőséges kapcsolataik azonban felettébb valószerűtlenné teszik a tájékozatlanságot, s közel hozzák a hatalom képviselőivel e kérdés kapcsán folytatott további alkudozások színjátékjellegének gyanúját is.) A Világosság című folyóirat hasábjain ez év első negyedében módunk volt közreadni egy olyan dokumentum-összeállítást a nyilvános tiltakozás történetéről, amely egyúttal minden korábbinál autentikusabb bepillantást is kínált a református - és részben az evangélikus, azaz a magyarországi protestantizmus gerincét alkotó kétegyháznak az 1944-es zsidóüldözéssel szembeni intézményes magatartása elvi mozgatórugóinak és gyakorlati lépéseinek világába. (Világossá téve egyebek mellett azt, hogy az említett demonstráció elmaradásának primer akadálya nem a terv kormányzat előtti lelepleződése volt, hanem a határozott fellépés miatti hezitálás a püspöki karon belül; hogy a protestáns egyházak [és nem különben a katolikus felekezet is] mennyire nem voltak képesek sem történelmi, sem morális összefüggést látni a közelmúlt évtizedek negatív tendenciáinak, köztük az antiszemita potenciál gerjesztésében betöltött - meglehet, a naivitás és a szellemi rövidlátás tényezőivel is magyarázható - saját szerepük és az 1944es helyzet között; hogy a zsidóüldözésnek az egyházakat status confessionis [hitvalláskényszer] elé állító karaktere felismerésének a szele még reprezentánsaik legjobbjait is legfeljebb ha múló pillanatra érintette csak meg.) Nem állítjuk természetesen, hogy e forrásanyaggal immár kezünkbe került a „gordiusi" kard is. A szövegek ugyanis interpretátorok koncepciói szerint fognak hasonlóképpen változó üzenetek, történeti magyarázatok hordozóivá és illusztrálóivá válni, mint minden forrás. Az azonban bizonyos, hogy nem lehet majd megkerülni azokat az újabb kérdéseket és értelmezési alternatívákat, amelyeket e textusok meglehetősen agresszív módon kiprovokálnak. A Budapesti Negyed jelen tematikus számában publikált dokumentum maga is ennek a kollekciónak egyik darabja. (Forrás: Ráday Levéltár. C 141/16.) Gélját tekintve egy olyan helyzetértékelő összefoglaló, melyet Ravasz László, az akkori dunamelléki református püspök, egyúttal a Magyarországi Református Egyház első számú vezetője készített a protestáns egyházaknak a zsidóüldözéssel szemben tanúsított magatartásáról. • A keltezés hiánya ellenére is megállapítható, hogy a szóban forgó tájékoztató szövege 1944 június második harmadában készülhetett. Éspedig június 21-ike, azaz a