Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - DOKUMENTUM Ritoók Emma levele 1924-ben

Ez megint nem azt akarja jelenteni, hogy nincsenek olyan nemesés szerető gondolkozású zsidók, mintha keresztyén ethikájuk volna, tudom, hogy vannak; de száz ilyen kedvéért nem fogadhatunk el egy millió talmudi gondolkozásút; mindazt talmudinak nevezem aki úgy jár el, hogy tisztességes magyar ember szégyenlené magát miatta, náluk pedig csak pénzszerzési ügyességet jelent. Különben a tiszta fajiság természetesen ábránd. Nem tudja egy család sem, vagyis a legtöbb tudja, hogy mennyi nem magyar vér van benne. Nekünk háromszáz évre ismert családfánk van magyar és egytől egyig kálvinista; ez azonban nem valami hosszú idő és még a nevünk is bizonytalan hogy magyar, szláv vagy holland-e? Ezt tehát nem kezdhetjük el kutatni. Nem is az a baj, hogyha idegen származás, hanem ha olyan idegen származás, ami nekünk ártott és árt. Ne gondolja, hogy nekem is nem szorult ökölbe a kezem, mikor Tormay C. a karakteremet kifogásolva és a sajátját kiemelve, azt mondta, hogy ezt a tökéletességet a német vérkeveredésnek köszönheti. Utoljára szégyen lesz nálunk Magyarországon tiszta magyarnak lenni! De azért ezt a kérdést mégsem lehet élére állítani. Vázsonyival nem dolgozom együtt, mert a legnagyobb veszedelemnek tartanám, míg Wolffal igen. Az egyik nem képes a magyarság javára dolgozni még ha akarna sem, (pedig nem is akar) mert nem érzi öntudatlanul mi a magyarság java; a másik ha nem öntudatlanul érzi meg tudja tanulni, ha akarja, mert van egy közös java a nyugati népeknek, ami minden nemzeten belül azonos, és ami nem azonos a sémivel: és ez a nemzeti. Wolff jó német lenne, jó angol, jó magyar; Vázsonyi mindenütt csak jó zsidó lenne. Ami a gyilkosságot illeti, persze hogy mindegyik rettenetes. De azok a tisztelt újságok pl. az Újság, amely Tiszának a leibzsurnálja volt, ugyan csapott ilyen lármát a Tisza István meggyilkolásáért? És ha Somogyi nem lett volna zsidó, Rothensteinék vajon kiabálnának-e? Nem az erkölcs hevében kiabálnak ők, hanem a faj nevében. És én nem a gyilkosságot mentem, hanem a részrehajlást vádolom náluk, hiszen ugyanezek az emberek csinálták a kommunizmust, benne voltak miért nem kiabáltak akkor a magyar vér folyásáért? És azt hiszi annak a szegény fiatal embernek nem volt anyja és testvére, akit azért vertek agyon, mert kilenc óra után égő lámpa mellett vizsgára készült? És Beniczkynél vádolom, hogy a nehéz időkben szolgálatába áll azoknak, akik nem magyarok és még jobban meg akarják nehezíteni a sorsunkat. Különben Beniczkynek a felesége zsidó asszony és állítólag az anyja is az volt. (Jesszusom, hiszen ez már egy egész dissertatio lesz!) És igen, érzek különbséget abban is vajon egy agyonkínzott osztály visszaütő keserűsége tör-e ki egy ilyen erkölcstelen tettben, vagy pedig, hogy ártatlanokat gyil-