Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - DOKUMENTUM Ritoók Emma levele 1924-ben

kol-e le védtelenül egy örült elv nevében nekibocsátott csőcselék, de akiknek a vezetői, a Lukács Györgyök és Kunfík nagyon jól tudták, hogy mit csinálnak. És Somogyinak a bűne az volt, hogy ezt amit azok csináltak, a szellemi fellazítást folytatta, egy a végsőig elkeseredett és feldühösített nemzettel szemben. Akik pedig itt gyilkoltak, azok azt látták, hogy nincs törvényes védelem a magyar gyávaság mellett, hogy ezt a tovább lazítást megakadályozzák. Ez a mentségük. És most jön valami, amit nagyon nagyon komolyan mondok. Ilyet nem szabad leírni, hogy ,,a tök és gerstli világ gyomorborzalmai"; ezt maga nem komolyan írta. Minden egyéb borzalomtól eltekintve voltak itt lelki borzalmak is annyi, hogy! - vagy maguk nem tudnak erről? Mikor majdnem minden héten beállított az otthonunkba - my house my castle - egy két csirkefogó, hivatalból házkutatást tartani és belekapart az üres zsíros bödöntől kezdve a majdnem olyan üres fehérneműs szekrényünkig mindenbe, mikor el kellett égetnem érdekes levelezéseimet és feljegyzéseimet, és végig hallgatnom, hogyan szemtelenkednek nem velem, az semmi, hanem az anyámmal; mikor az öreg Kaasné éhezett, a fiát nem tudta hol van menekülőben és a két leánya majd megőrült, honnan vegyen neki ennivalót és százával ilyen öreg dámák, aki lehetett volna a maga vagy a Gizi anyja épen olyan'könnyen; mikor egy idősebb úriasszony megállt a kertünk kerítésénél és reszkető hangon szólt be mamának, hogy milyen szép zöldséges kertünk van - én dolgoztam az egészet, mert a munkások, mint kommunistákhoz illik ott feküdtek az útszéli akácok alatt fegyverrel az oldaluk mellett-és mikor mama megkérdezte, hogy elfogadna-e egy pár kalarábct, majdnem könnyezve köszönte meg - ez is lehetett volna valamelyikünknek a testvére -, mikor nem mertünk öt hónapig hangosan beszélni a kertben, mikor ha két nap hírt nem kaptunk Zsigáról, majd megőrültünk, hogy vajon nem vitték-e be az éjszaka, mikor az ember nem tudta olyanokról, akit szeret hogy él-e még, mikor nem levelezhettünk volna ilyen nyugodtan mint most, hasonló kérdésekről, ott nem csak a gyomor kérdése volt. Eltekintve attól, hogy végre is a hazánk volt, ami mellette tönkre ment. Kérdezze meg egyszer pl. egy pénzügyi embertől, hogy mibe került a fehér pénz félig beváltása? Kérdezze meg azoktól, akiknek le voltak csukva a hozzátartozóik, hogy vajon mit éltek át azok alatt a napok alatt? Tudom, hogy történtek épen olyan igazságtalanságok a másik oldalon is, de nem elvből, nem hivatalosan, hanem egyes embereknek a gazsága miatt. Azt nem lehet és nem szabad elfelejteni és ha minden szenvedésnek kijár a szeretet, akkor azok iránt sem szabad másként éreznünk, akik azért szenvedtek mert a mieink közül valók voltak és csak ezért -, kiszámítottan, elvből, gonoszságból. Erre nem lehet fátyolt vetni, Isten mentsen, hogy