Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - KOVÁCS M. MÁRIA A numerus clausus és az orvosi antiszemitizmus a húszas években

zuk az egyetemekre beiratkozok számát, akkor nagyon természetes dolog, hogy igen erősen érinteni fogja a túlprodukció legerősebb coefficiensét, a zsidóságot is. De nem azért fogja érinteni, mert éppen a zsidóságot akarjuk kizárni, hanem érinteni fogja azért, mert ő volt, amely a legnagyobb 19 túlprodukciót szolgáltatta.' Haller előterjesztése után Gömbös Gyula, Milotay István és Prohászka püs­pök vezetésével hetvenöt képviselő külön indítványban javasolta, hogy a felekezeti, illetve faji paragrafust mégis vegyék bele a numerus clausus törvénybe. A törvényt vé­gül a felekezeti paragrafussal együtt fogad­ta el az országgyűlés 1920. szeptember 22­én, 55 szavazattal 7 ellenében. A szavazá­son a képviselőknek csupán az egyharma­da volt jelen. 20 Az 1920: XXV. törvénycikk a hallgatók felvételét a kari bizottságokra bízta, ame­lyeknek gondoskodniuk kellett róla, hogy betartsák a kvótákat. 21 Jóllehet a „zsidó" megjelölés a törvényben sehol sem szere­pelt, a „népfajok" arányairól szóló kitétel egyértelműen a zsidó diákokkal szembeni diszkriminációt jelentett, nevezetesen azt, hogy a felsőoktatásba felvett zsidó hallga­tók aránya nem haladhatja meg a zsidók­nak a népességen belül a Statisztikai Hi­vatal által megállapított arányszámát, 22 amely hat százalék körül mozgott. A törvény megfogalmazói ezen a ponton jogi ellentmondásba keveredtek, hiszen a 19. Uo., 120. old. 20. Szegvári, i.m., 128. old. A küldöttek összlétszáma 218 volt. 21. Mogyar törvénytár 1920. évi Jörvénycikkek, 145-46. old. 22. A numerus clausus törvény részletes ismertetését Id. Szegvári, i.m.; Haller István, Harc o Numerus Clausus körül (Budapest, 1926); magyar jog szerint az állampolgárokat ösz­szeíró statisztikai felvételekben „népfajo­kat" nem különböztettek meg. Arra a kér­désre, hogy miért ezt a kifejezést használ­ták a „vallás" helyett, a legvilágosabb hiva­talos magyarázatot egy 1925-ös, a Népszö­vetséghez intézett kormányjegyzékben ta­láljuk meg. „A zsidók esetében a faj, a vallás és a nemzetiség összekeveredik és minden országban más-más formát ölt... A szóban forgó törvény szándékosan kerül minden utalást a vallási kisebbségre, mert a vallás olyan dolog, amely az egyén befo­lyása alatt áll, hiszen hatalmában áll vallá­sát bármikor megváltoztatni. A vallás ép­pen ezért nem alkalmas arra, hogy megha­tározó szempont legyen egy kisebbség megnevezésére úgy, hogy kizárná a vissza­23 élések lehetőségét." Ez a jogalkalmazói értelmezés - a vallási kitérések jogi elis­merésének megszorításán keresztül - egy­értelműen kimondta, hogy a zsidókra néz­ve nem tartja érvényesnek a törvény előtti állampolgári egyenlőség elvét. A numerus clausus és a nemzetközi kisebbségvédelem problémája Amint Haller István előre látta, a nume­rus clausus törvény külföldön azonnal nyugtalanságot váltott ki. Nemcsak a ma­gyar zsidókat ért sérelem okozott aggodal­mat, hanem az is, hogy a magyar példán fel­Heksch Ágnes, "Adatok a Numerus Clausus történetéhez" Pedagógiai Szemle (1962,12), 613-17. old. 23. Idézi Katzburg, Nathaniel, Hungary and the Jews: Policy and Legislation, 1920-1943 (Ramat-Gan, 1981), 68. old.

Next

/
Thumbnails
Contents