Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - KOVÁCS M. MÁRIA A numerus clausus és az orvosi antiszemitizmus a húszas években

Az egyetemi diákok aránya a népességben néhány európai országban 1913 és 1934 között Növekedés százalékban 1913- 1934(1913 100%) Az egy diákra eső 1 1913 akosok száma 1934 Ausztria 290.7 1,000 334 Magyarország 211.6 1,174 554 Franciaország 201.9 969 480 Hollandia 192.8 1,116 579 Görögország 189.2 1,438 760 (1932) Nagy Britannia 166.5 1,470 885 Olaszország 157.2 1,270 808 Spanyolország 156 1,022 655 (1932) Németország 144.4 872 604 Lengyelország 127.6 827 (1925) 648 Csehszlovákia 111.3 544 (1925) 489 Forrás: W. M. Kotschnig, Unemployment in the Learned Professions (London, 1937). A numerus clausus keletkezése A tötvény ötletét elsőként a budapesti egyetem orvosi kara fogalmazta meg 1919 augusztusában. A javaslat - eredeti formájában - csak a nők felvételének korlátozását helyezte kilátásba, vallási vagy etnikai diszkriminációs szándékot nem tartalmazott. Az orvosi kar mindenekelőtt a diákok összlétszámának korlátozását akarta elérni, arra hivatkozva, hogy a beiratkozott orvostanhallgatók száma az 1916-os létszám hatszorosa, 6 500 volt.

15 A többi karon a beiratkozott hallgatók száma háromszorosa volt a háború előtti szintnek. A „faji kvótát", azaz a zsidó hallgatók felvételének korlátozását nem az orvosi kar, hanem a teológiai kar dékánja, Kmoskó Mihály javasolta. Érvelése szerint a zártszám-rendszer bevezetése elkerülhetetlenül megkövetelte a következő lépést, egy olyan szabályozás bevezetését, amelyben „az egyes karok vallás, előmenetel és faj szerint állapítsák meg azt az arányszámot, amely szerint a hallgatóul való beiratkozás megtörténik", mert csak így lehet biztosítani, hogy „a numerus claususon belüli felvételnél... egyik hazai nemzetiség, faj, vagy vallásfelekezet se részesüljön jogosulatlan előnyben."

16 Minthogy a hittudományi karon nem voltak zsidó diákok, a „felekezeti paragrafussal" Kmoskó nem a saját szakmájából akarta a zsidó diákokat eltávolítani, hanem azokról a szakokról, ahol korábban nagy számban voltak jelen - az orvosi, a jogi és a bölcsészettudományi karról. 15. Szegvári, i.m., 96. IÓ.Uo.,97-