Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - KOVÁCS M. MÁRIA A numerus clausus és az orvosi antiszemitizmus a húszas években
zsidókérdést megoldani... Igen, ez az örök kérdés, amelynek félvetése olyan könnyű - mert a káromlás és a gyűlölet számára mindenkor hálás talaj található." Nem könnyű megérteni azt sem, hogy a forradalmat követően megerősödött antiszemita csoportok miért épp az oktatási jogok korlátozására összpontosították a zsidók elleni politikai küzdelmet. Hiszen ha az antiszemita politikai erők valóban valamiféle elemien robbanékony tömeghangulatot fejeztek ki, akkor nehezen belátható, hogy energiájukat miért egy olyan kérdésre - az egyetemi reformra - fordították, amely a tömegek részéről biztosan nem tarthatott számot nagy érdeklődésre. Ezt Vázsonyi is felvetette a Neues Pester Journalban: ,,A linch-igazságszolgáltatás sohasem helytálló, de ha az természetes kitörése a népléleknek, akkor meg lehet érteni. Itt azonban nem kitöréssel állunk szemben, hanem jól megalapozott földgázvezetékkel, mely kívánságra, tetszés szerinti helyeken bírható kitörésre... Ezeknek az uszításoknak célja tisztán a gazdasági egoizmus. A magyar államban nehezebb lett a küzdelem a mindennapi kenyérért." Az antiszemita erők ezért arra a területre koncentrálják támadásukat, ahol a zsidó polgárság versenye különösen kényelmetlenné vált. „így keletkeztek a modern keresztes lovagok, akik... keresztlevelükből óhajtanak monopóliumot teremteni. 1. A törvény idevonatkozó bekezdése így szólt: „Az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszómát, de legalább kitegye annak kilenctized A zsidóellenes kvótarendszert kiharcoló keresztényszocialista és más szélsőjobboldali erők semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy a törvényt egy olyan hosszabb folyamat első lépésének tekintik, amelynek végső célja a zsidóemancipáció kiegyezéskori intézkedéseinek visszavonása. Prohászka Ottokár püspök, a keresztényszocialisták vezető ideológusa a zsidók emancipációjában végzetes történelmi tévedést látott. Prohászka szerint a kiegyezés legelhibázottabb alkotása a „túlzottan liberális" oktatási rendszer volt, amely lehetővé tette „a zsidóknak a középosztályba való túl gyors beáramlását", ami pedig veszélyes értelmiségi túlnépesedést idézett elő. A zsidóknak az értelmiségbe való „tömeges" beszivárgása meggyengítette a magyar elitek kohézióját, és ezzel megindította az ország „kulturális judaizálását". A zsidóknak az értelmiségbe való beengedésével tehát voltaképpen már a kiegyezéskori liberálisok elültették a baloldali forradalom magvait, azét a forradalomét, amelynek idején a zsidó értelmiségiek már a maguk „igazi, nemzetietlen, idegen és kihívó" színeiben jelentek meg. A kiegyezéskori emancipáció visszafordításának igénye politikai formában is kifejezést nyert. A Keresztény Nemzeti Egységpárt programnyilatkozata egy évvel a numerus clausus törvény keresztülvitele után így fogalmazta meg a törvény mögötti részét." Szegvári Katalin, Numerus Clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon (Budapest, 1988), 122 old. 2. Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai, 2. köt. (Budapest, 1927), 262 old. 3. Vázsonyi, i.m., 264. old. 4. Idézi Szegvári, i.m., 115. old.
