Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - LENGYEL GYÖRGY A gazdasági elit szegregációja és lakásviszonyai (1920-1940)

gyon; társadalmi-kulturális háttér (társadalmi osztály, etnikum, képzettség). E mutatóknak először a közbejövő változókra gyakorolt hatását tanulmányozva kiderül, hogy a gazdasági pozíciónak, a társadalmi osztálynak és az etnikumnak csak mérsékelt hatása van a lakóhely jellegére, míg a lakástulajdon jellegét a fentieken túl a jövedelem is befolyásolja. A vagyon és a képzettség szerepéről kiderült, hogy a lakóhely és a lakástulajdon jellege tekintetében a multipozicionális eliten belül elhanyagolható a hatásuk. A lakástulajdon jellegének, tehát annak, hogy saját vagy bérelt lakásról van-e szó, erős hatása van a méretváltozókra és a kerthasználatra. A tulajdonos lakta egyebek közt több mint kétharmadát azoknak a lakásoknak, amelyekben hét vagy több szoba volt, illetve két vagy több fürdőszoba, három vagy több mellékhelyiség vagy kerthasználati lehetőség. A gazdasági-társadalmi változók közvetlen hatását vizsgálva kiderül, hogy gyenge hatást gyakoroltak a komfort-változókra. Ha egyáltalán volt befolyásuk, ez inkább a méretváltozók esetében igaz, bár ez utóbbi is gyengébb volt, mint a tulajdon jellegének hatása. Ez arra utal, hogy az elit viszonylagos társadalmi és kulturális homogenitása mellett néhány más háttérváltozó is kifejti hatását. Az életciklus mutatói értelemszerűen kínálkoztak az egyik ilyen magyarázó változócsoportként. Azonban ezek sem gyakoroltak jelentős hatást, mivel az elit mind a kor, mind pedig a családstruktúra tekintetében meglehetősen homogén volt. Túlnyomórészt 55 és 75 év közöttiek voltak, nukleáris családokban éltek, két vagy három cseléddel, s a velük együttélő gyermekek száma háztartásonként átlagosan nem érte el az egyet. Ezért azt kell feltételeznünk, hogy más háttérváltozók, az ízlés, a divat, a hagyomány és a kapcsolathálók ugyancsak szerepet játszhattak az egyes elitcsoportok lakásmódjának és lakásminőségének magyarázatában. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a Budapestre koncentrálódó magyar multipozicionális gazdasági elit a fővároson belül is jelentős mértékben szegregálódott. Eredményeink azt mutatják, hogy a gazdasági elithez tartozás erősebb szegregáló tényező volt, mint az etnikai hovatartozás. Az életmódot e vonatkozásában az eliten belül az etnikai hovatartozás jobban differenciálta, mint a fővárosi népesség egészében. Jobban elkülöníthetők voltak tehát az elit lakónegyedek mint a zsidó lakónegyedek, s még az eliten belül is jobban kiütköztek az etnikai hovatartozás lakókörnyezetet érintő tulajdonságjegyei, mint a főváros egészében. A „lipótvárosi burzsoázia" sztereotípiája azonban a nagytőkésekre vonatkoztatva a munkahelyek és klubok alapján alakulhatott ki, lakóhelyükre értelmezni tévedés lenne. A „lipótvárosi burzsoák" jelentős része ugyanis az Andrássy úton, illetve Budán lakott. A gazdasági elit lakáskörülményei értelemszerűleg jelentősen jobbak voltak, mint a fővárosi átlagnépességé. Az elit lakásoknak voltak sajátosságai az egyébként nagy lakásokkal szemben is. A multipozicionális elit meglehetősen homogén volt az életciklus, a családszerkezet tekintetében, de heterogén az életmód lakásméretben és lakásminőségben megnyilvánuló tényezőit illetően.