Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - LENGYEL GYÖRGY A gazdasági elit szegregációja és lakásviszonyai (1920-1940)

Mindenekelőtt figyelmet érdemel a városrészek szerinti tagolódás. Az elit 61%-a élt a belső budai kerületekben, további 33%-a a pesti belső kerületekben, s a maradék 6% az alacsonyabb státusú, illetve peremkerületekben. Ennek a megoszlásnak nyilvánvalóan köze van a szobaszámhoz, mivel az elit hatszobásnál nagyobb lakásainak háromnegyede Budán feküdt. Vagy másként: a budai elitnek 43%-a, a pesti elitnek csak 23%-a élt hatszobásnál nagyobb lakásban. A kerthasználat ugyancsak inkább a budai elitet jellemezte: esetükben ez a mutató 63%, míg a pestiek esetében 18%. Nagyrészt a lakásméretekkel áll összefüggésben, hogy a budai elit lakásainak több mint felében, a pesti elit lakásainak csak egyharmadában volt három vagy több WC Lényegében csak egyetlen státusmutató tekintetében fordított a kép: a tapétázott falú szobák esetében. A pesti elit 61%-át, a budai elit 38%- át jellemezte ez. Vajon nem azzal van-e összefüggésben ez, hogy a pesti elit mintegy háromnegyede bérlakásban lakott, míg a budainak több mint fele (56%-a) saját házában élt? Mintha az egyik oldalon állt volna a tapéta korabeli luxusa és a City közelsége, a másikon a lakásmérctek, a kerthasználat és a tulajdon előnyei. Mit magyaráz tehát a lakás tulajdonviszonya a lakásstandardekből az elit estében? Nos, a tapéta luxusával kapcsolatos feltevést ez a kereszthatás-elemzés nem erősíti meg. Ellenkezőleg: míg a bérlakásban élők 45%-a, addig a saját házukban élők 52%-a élt ezzel a díszítési móddal. A városrészek építészeti tradíciója tehát lényegesen erősebben magyaráz ebben az esetben, mint a tulajdonviszony. Fontosnak bizonyult ezzel szemben a tulajdon a kerthasználat esetében: a saját tulajdonú házak közel háromnegyede, az elit-bérlemények egynegyede rendelkezett ilyen lehetőséggel. Markáns különbséget mutat a több cselédszobás lakások vonatkozásában a tulajdonjelleg. Ez olyan összefüggés, amit a városrészi megoszlás elfedett. A bérelt elitlakásoknak ugyanis érthető módon csak 30%-ában, a saját tulajdonúaknak ezzel szemben 58%-ában volt két vagy több cselédszoba. A lakásminőség mutatóinak egy csoportja szorosan kapcsolódik a komforthoz, ilyen a tapéta mellett a központi fűtés és a kerthasználat lehetősége is. A mutatók másik csoportjának ugyancsak van köze a komforthoz, szorosabban kapcsolódnak azonban ezen belül a lakás méretéhez: ilyen a szobák, cselédszobák, fürdőszobák, mellékhelyiségek száma. Ez utóbbiakat méretváltozóknak nevezhetjük. Szociológiai szempontból a kerület jellege és a tulajdon típusa közbejövő változóknak tekinthetők a lakásminőség magyarázatában. A kérdés tehát a következőképpen is feltehető: hogyan befolyásolják a multipozicionális elit gazdasági, társadalmi, kulturális jellemzői a lakásmódot és a lakásminőséget? A kérdés megválaszolásához a szórásnégyzetek felbontásán alapuló multivarancia elemzést végeztünk, aminek csupán néhány tartalmi vonatkozását ismertetjük itt. A számítások során a következő változó-csoportokat különböztettük meg: a gazdasági pozíció mutatói (elnöki, vezérigazgatói, igazgatói és igazgatósági tagsági pozíciók száma); jövedelem és va-