A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
ANDREW LEES - LYNN HOLLEN LEES Bevezető
követni, néhány eltérő példán szemléltetve: miféle válaszlehetőségek álltak az idő, a forráshiány s a helyi igények folytonos szorításában munkálkodó várostervezők előtt. A pragmatisták végül mind a merőben új városokat álmodó radikálisokat, mind a régieket maradéktalanul helyreállítani akaró konzervatívokat legyőzték. Az eredmény: modern épületek és műemléki rekonstrukciók tarka egyvelege, mely híven tükrözi a sokféle érdek és törekvés kompromisszumos egyensúlyát. Ám az az urbánus válság, mely századunk második felében sújtotta Amerikát, már nem a háborúnak, hanem az egyenlőtlen jövedelemeloszlásnak, a bevándorlásnak és a faji sérelmeknek tulajdonítható. John Teaford tanulmányában felidézi a hatvanas évekbeli New York-i és Los Angeles-i zavargásokat csakúgy, mint az akkoriban számos más amerikai nagyváros életét feldúló tiltakozó tömegmegmozdulásokat. A várostervezők és városvezetők gondjaik megoldása érdekében rendre a washingtoni kormányhoz fordultak segítségért - Teaford elemzésének másik fókusza épp annak feltárására irányul, hogy a hatvanas évek végén az olcsó lakásépítés és a szociális programok céljaira új forrásokat biztosító demokraták vajon miként feleltek meg e kihívásnak. Az egyesült államokbeli nagyvárosok jellegét szorosan meghatározza lakosságuk eredete és összetétele - a világ minden tájáról érkező intenzív bevándorlás azonban mindinkább átformálja őket. Robert Fishman az urbánus Amerika egy alternatív jelenségének bemutatására vállalkozik a külvárosokba, avagy újabban inkább a városszélre, az autópályák becsatlakozási övezetébe való kirajzás okait kutatván. Az USA metropoliszaiban az üzleti élet, a szociális és kulturális szolgáltatások központjai az utóbbi időkben nagymértékben áthelyeződtek, s emiatt a korábbi városközpontok mindinkább elnéptelenednek. Kiváltképp a Nyugat s a Dél-Nyugat újabb városaiban szembetűnő, hogy az urbanizáció sajátos posztmodern ismérve inkább a szétterülés, semmint a koncentráció. Lynn Lee esszéje e napjainkra jellemző urbánus átstrukturálódás közterekre gyakorolt hatását vizsgálja. Los Angeles, Philadelphia, Peking és Berlin eltérő jelenségei mind arról tanúskodnak, hogy a városlakók továbbra sem mondtak le a közügyekbe való beleszólás jogáról, s ha kell, bárhol és bármikor megtalálják a nyílt politikai akaratnyilvánítás helyét és formáját. Ekképpen tehát a közterek és a demokratikus törekvések szorosan - noha világszerte más és más módon - kötődnek egymáshoz. Antológiánk térben felettébb tág, időben és tematikában némileg szűkebb anyagot igyekszik átfogni. Bemutatott tanulmányai többségét mintegy vezérfonalként fűzi össze a városok születése és folytonos újjászületése: az a szükség, hogy valamennyi városi közösségnek időről-időre változnia kell ahhoz, hogy az adott politikai, társadalmi és gazdasági kihívásoknak meg tudjon felelni. Az urbánus közeg - egyszerre térbeli és társadalmi - folytonos átalakulása számos konfliktus forrása lehet az elvek megfogalmazódásában és a mindennapi gyakorlatban egyaránt. Szerzőink, akik jórészt az Egyesült Államokban élnek és dolgoznak, e problémák többféle megközelítését kínálják, ám végső soron valamennyit a modern metropolisz szüntelen fejlődése formálta, amelynek maguk is közvetlen tanúi és részesei lehettek.
